Századok – 2004
Beszámoló - Monok István: Cara patria ac publica utilitas. Széchényi Ferenc könyvtáralapítása III/739
BESZÁMOLÓ 745 mentése, újra összeállításának szándéka a magyarországi3 4 kultúra önálló, az osztrák birodalomtól független létezésének szimbóluma lett, s egy európai szintű intézményrendszer létrehozására irányuló képességének is. A nyugat-európai humanisták levelei, előszavai a Corvina egy-egy darabjának történetéről az antikvitás szövegeinek elkallódását siratják, és ehhez természetes módon csatlakozik Szamosközy István, az erdélyi magyar humanista történetíró. Számára azonban már nem csupán erről van szó. Az erdélyi fejedelmek Erdély vajdaságból fejedelemséggé válásának kezdetétől (1541) fogva törekedtek arra, hogy a magyarországi (és nem csupán erdélyi) kultúrát a nyugati kereszténység értékrendje alapján támogassák. A gyulafehérvári fejedelmi udvar művelődésszervező funkciójában méltó örököse a budai udvarnak, még akkor is, ha anyagi erejüket tekintve nem hasonlíthatóak össze. Bethlen Gábor (1613-1629) és I. Rákóczi György (1631-1648) fejedelem a Mátyás-kultuszt olyan értelemben is szerették volna feltámasztani, hogy megszerzik a Bibliotheca Corviniana még — hitük szerint Budán és Konstantinápolyban — fellelhető darabjait. A Corvinát mint a hatalmi reprezentáció eszközét tárgyalta Mikó Árpád;3 5 a Bethlen Gábor és Rákóczi György idején felélesztett Mátyás- és Nagy Sándor-kultusz ugyancsak részletesen ismert a magyar szakirodalomban.3 6 I. Apafi Mihály sem mondott le a Corvináról, neki egy kötetet sikerült is megszereznie.3 7 A neves könyvtár maradványának elcserélésére irányuló jezsuita törekvések hátterében — megítélésünk szerint — két gondolat húzódik. Mindkettő persze ugyanabban a körben mozog, s ez a jezsuita rend szerepének hangsúlyozása a magyar (értsd: magyar királyságbeli) kultúra intézményrendszerének helyreállításában. A Corvina megszerzése szimbolikus eredmény lehetett volna. A 17. század elején energikusan kibontakozó rekatolizációs .törekvések alapvetően a magyal' arisztokrata családokat célozták meg, tegyük hozzá, nagy sikerrel. A propaganda szintjén nagyon jól használható eszköz lett volna, ha sikerül a budai könyveket megszerezni: a jezsuiták részt vesznek a török hódoltság lakosságának lelki ápolásában, ugyanakkor „kiszabadítják" a nagy király könyveit fogságukból, részt vesznek az ország kulturális felemelésében, stb. Továbblépve azonban megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy ennél többről is szó lehetett. Pázmány Péter esztergomi érsek, a magyarországi rekatolizáció motorja, maga is jezsuita volt. A kálvinista erdélyi fejedelmekkel kialakított kapcsolata 34 Fontos hangsúlyozni, hogy nem magyar kultúra, hiszen a korban még nem létezett a nemzeti szempont abban a formájában, ahogy a 18. század közepén már igen. A Magyar Királyság egységéről volt szó a Habsburg, illetve a Török Birodalommal szemben, és ennek a Magyar Királyságnak nagyon sok nemzetiségű lakója volt. Létezett ugyanakkor egy egységesnek mondható „Hungarus"-tudat. Erről lásd: Klaniczay, Tibor: Die Benennungen „Hungaria" und „Pannónia" als Mittel der Identitätssuche der Ungarn. In Antike Rezeption und nationale Identität in der Renaissance insbesondere in Deutschland und in Ungarn. Hrsg. von Klaniczay, Tibor-Németh, S. Katalin-Schmidt, Paul-Gerhardt. (Studia Humanitatis. Bd. 9.) Bp. 1993. 83-100. 35 Mikó Árpád: Mathias Corvinus-Mathias Augustus. L'arte all'antica nel servizio del potere. In Cultura e potere nel rinascimento. A cura di Luisa Secchi Tarugi. Firenze 1999. 209-220. 36 Vö. Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Bp. 1978. 37 Jakó Zsigmond: Erdély és a Corvina. In Uő: írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest 1976. 169-179.
