Századok – 2004

Beszámoló - Monok István: Cara patria ac publica utilitas. Széchényi Ferenc könyvtáralapítása III/739

746 BESZÁMOLÓ ugyanakkor pontosan jelzi, hogy politikai gondolkodásában távolról sem elfogultan Habsburg-párti. Ebből fakadóan az ország nádorával, Esterházy Miklóssal komoly vitái is voltak, Pázmány ugyanis nem helyeselte az ország egy elméletileg lehetséges olyan egyesítését, amely Erdélynek mint vazallus fejedelemségnek a megszüntetésével kezdődne, és a török ellen fordulással folytatódna. Politikailag és katonailag irreálisnak, ugyanakkor Magyarország és a magyar kultúra önállóságát is veszélyeztető megoldásnak tartotta, olyannak, amely sok magyar arisztokrata családot az uralkodó ellen fordíthat. A történelem az ő gondolkodását igazolta, hiszen a sikeres törökellenes hadjárat (1664) utáni Habsburg-török békekötést követően a magyar főurak összeesküdtek a császár ellen (1671), majd több függetlenségi harc (Thököly, Rákóczi) zárta le a 17. és kezdte meg a 18. századot. Pázmány Péter és a magyar jezsuiták arra törekedtek, hogy az országot önálló, keresztény kultúrájú országként mutassák be a világnak, és mint ilyet emeljék fel kulturálisan. Katolikusnak természetesen. A jezsuita Melchior Inchofer (1585-1648) meg is írta Magyarország egyháztörténetét,38

de kiadását az osztrák jezsuita rend (az osztrák politika) sokáig megakadályozta. Ennek a műnek ugyanis az a koncepciója, hogy a magyar kereszténység nem „filia"-ja az osztráknak, hanem egy Szent István óta önálló egyház által sikerrel terjesztett hit, kultúra.3

9

A magyar jezsuiták továbbra is törekedtek ezen gondolat propagálására, illetve a Provincia Austriacatól független Provincia Hungarica megalapítására (ez utóbbi törekvésük sikertelen maradt).4

0

Rögtön megjegyeznénk, hogy azok a magyar arisztokraták, akik nem hittek a Habsburg-hatalommal szembeni fegyveres konfrontáció sikerében, a 18. században ugyanezt a logikát követve törekedtek olyan mecenatűrát kialakítani, amely egyrészt kulturális intézményeket támogatott, másrészt a kulturálisan elmaradottabb rétegek körében katolikus, de magyar kultuszt terjesztett el. A Bibliotheca Corviniana megszerzésére való törekvés tehát, megítélésünk szerint, egyaránt része volt a jezsuita térítő, kulturális és hatalmi politikának. A 18. század végén, a 19. század elején a híres könyvtár egyes darabjai már szereplői voltak az európai könyvaukcióknak, de magyarországi megszerzésükre (ahogy a korban néhányan fogalmaztak: „visszaszerzésükre") csak későbbi időszakból ismerünk törekvéseket. A nemzeti könyvtár iránti igény megfogalmazásakor azonban többen utaltak arra, hogy ha lenne nemzeti királyunk, akkor lehetne nemzeti könyvtárunk is. Egyik legkonkrétabb megfogalmazása ennek a gondolatnak Aranka György tollából származik: „Azt szokták köz példa beszédben mondani: Megholt Mátyás király, és elmúlt az hazai vagy nemzeti tudományról való reménységünk. Az a születése felett fennjáró elméjű ritka fejedelem kezdett volt egy királyi bibliotékát állítani fel Nagy Magyarországon, a' prédává lett; ami megmaradt is nintsen egy nemzeti ezt a nevet érdemlő gyűjtemény. Ideje volna már egyszer hozzá kezdeni, és a sok drága mollyal és porral imitt amott küszködő darabokat, melyek hazánknak mintegy megannyi elásott kincsei, az haza hasznára 38

Annales ecclesiastici Regni Hungáriáé. Romae 1644. 39

Dümmerth Dezső: Inchofer Menyhért küzdelmei és tragédiája Rómában (1641-1648). In Dümmerth Dezső: írástudók küzdelmei. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok. Bp. 1987. 155-204. 40

Vö. Lukács László: A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus (1649-1773). (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 25.) Szeged 1989.