Századok – 2004
Beszámoló - Monok István: Cara patria ac publica utilitas. Széchényi Ferenc könyvtáralapítása III/739
740 BESZÁMOLÓ Széchényi Ferenc miként gondolkodott a gyűjtemények (könyvtár és műzeum) alapításáról, külön elemzés nem született. Még Széchényi monográfusa, Fraknói Vilmos is mélyen vallásos, királyhű mecénásként, „a nemzet felemelkedésén" munkálkodó, de tulajdonképpen magányos politikusként mutatta be az alapítót.5 A kérdés az, hogy mit érthetett Széchényi Ferenc „nemzet"-en. Mostani tanulmányunkban megpróbálunk néhány szempontot bemutatni, amelyek a nemzeti gyűjtemények megalapítását egyik oldalról a Mohács utáni közel három évszázad magyarországi művelődésszervező törekvései természetes eredményének mutatják, másik oldalról elkülönítjük a nemzeti könyvtár és múzeum (és sok tekintetben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára) alapítását a Kárpát-medence egyéb 19. századi központi gyűjteményeinek (román, szász, erdélyi magyar, szlovák, horvát, szerb) alapításától. Ezért röviden számba vennénk az alapítás könyvtártörténeti és tudományszervezési hagyományát, azt, hogy mit jelentett vizsgálódásunk szempontjából a nemzeti király hiánya, s végül kitérnénk arra a kérdésre, hogy vajon Széchényi Ferenc számára létezett-e különbség a magyar és a hungarus-tudat között. A könyvtártörténeti hagyomány A magyar szakirodalomban több helyen találkozunk azzal a vélekedéssel, hogy a 18. század végi, 19. század eleji hazai olvasókörök párhuzamba állíthatóak a kortárs nyugat-európai, olvasóköröknek nevezett (Lesekreis, Lesecabinet, Cabinet des lecteurs etc.) intézményekkel.6 Az azonosság feltételezése azonban anakronisztikusnak mondható, hiszen Magyarországon az első ilyen olvasókörök kereskedelmi fogásként, egy-egy könyvkereskedésben jöttek létre,7 a kaszinók könyvtárai pedig elsődlegesen nem polgári intézmények voltak. Külön — egy mondat erejéig — érdemes megemlíteni a 18. század második felében Szakolcán megtelepedő cseh nyomdászt, Jihocech Karniclt és örököseit, akik az ottani cseh kolóniának és a helyi szlovák olvasóknak terveztek üzletükben olvasókört. A szlovák és a cseh szakirodalom is kizárólagos kereskedelmi fogásnak tartja a — meg nem valósult — tervet, tehát nem hozza összefüggésbe valamiféle szlovák nemzeti kulturális törekvéssel.8 Kétségtelen azonban, hogy a 19. század első felében Magyarországon is — szűk körben a polgári rétegben, és elvi szinten a nemesség körében — jelentkezett a kultűra polgári nyilvánossága iránti igény.9 Ez azonban nem jelentette azt, hogy Magyarországon a könyvtári intézményrendszert a nyugateurópai polgári körök évszázadok alatt kialakított formáihoz hasonlóképpen hoz-5 Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc 1754-1820. (Magyar történeti életrajzok XVIII. évf. 3/5. füzet) Bp. 1902. 6 Csapodi Csaba-Tóth András-Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987. 146-148. 7 Az első olvasókör Pozsonyban volt: Kókay György: Az első magyarországi kölcsönkönyvtár. Olvasókabinét Pozsonyban 1782-ben. In Kókay György: Felvilágosodás, kereszténység, nemzeti kultúra. Bp. 2000. 202-213. ® Vö. Ludmila Mazalová: Ceská produkce karniclovy tiskárny v Uherské Skalici ve 2. poloviné 18. a v 19. století. In К vyzkumu zámeckych met'ánskych a cirkevnich knihoven. Ctenár a jeho knihovna. (Pour une étude des bibliothèques aristocratiques, bourgeoises et conventuelles. Le lecteur et sa bibliothèque) Ed. Jitka Radimská. Opera romanica. Vol. 3. Editio Universitatis Bohemiae Meridionalis. Ceské Budejovice 2003. 9 Gáspár Gabriella: A polgári nyilvánosság kialakulásának kezdetei Magyarországon. Bp. 2003.