Századok – 2004
Beszámoló - Monok István: Cara patria ac publica utilitas. Széchényi Ferenc könyvtáralapítása III/739
BESZÁMOLÓ 741 ták volna létre. A 19. század végén már valóban álltak a nyugat-európai közkönyvtárakhoz hasonló gyűjtemények a magyarországi olvasók rendelkezésére is, és már volt jele a porosz hagyományú és az angol public library ellentétének is.10 Ez utóbbi azt jelenti, hogy Magyarországon is létezett szabadabb könyvtárhasználat, az olvasói igények elé menő könyvtári szolgáltatás iránti igény. A 19. század második felében Apponyi Sándor gróf már fiatal korától abban a tudatban gyűjtötte könyveit, hogy az anyag majd nyilvános gyűjteményként él tovább.1 1 Széchényi Ferenc ifjúkorában azonban még csak az volt egyértelmű, hogy a magánkönyvtárak ideje lejárt, szükség lenne olyan nyilvános közgyűjteményekre, amelyek segítségével az oktatás, a közösség művelődése és a tudományos kutatás biztos hátteret kaphat. Széchényi számára az írott kultúra szervezett összegyűjtése és a továbbhagyományozás lehetősége volt az új szempont. A közösségi használatú könyvtárak kialakulása Magyarországon is a 15. században kezdődött. Handó György pécsi kanonok könyvtárának megnyitása egy szűk kör számára a nyugati minták követését jelentette,1 2 és annak az elméleti irodalomnak való megfelelni akarást, amely Senecától fogva1 3 Petrarcán1 4 át hirdette a nagy és zárt magánkönyvtárak feleslegességét. A Johann Henckel által szervezett, úgynevezett „Középkori Lőcsei Könyvtár" azonban a szükség, a könyvhiány eredményeként jött létre.15 A szepességi plébánosok azonban közös használatú gyűjteményhez jutottak ezen a módon. A reformáció térhódítása a városokban Magyarországon is kialakította a közösségi használatra szánt könyvtárakat, megmentve ezzel több középkori gyűjteményt is a gyors enyészettől. A kőszegi plébánia könyvtárát már 1535-ben „zur gemeinen Nutz" írták össze,16 és 1614-ben, majd 1660-ban1 7 már mint városi könyvtárat vették számba. Selmecbányán az iskolai gyűjtemények mellett már a 16. század végén „publica libraria" működött,18 Brassóban pedig az evangélikus kollégium könyvtára bírt részleges nyilvánossággal.1 9 10 Csapodi Cs.-Tóth A.-Vértesy M.: i. ra. 294-298. 11 W. Salgó Ágnes: Epizódok Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteményének történetéből. In Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára 1802-2002. Szerk. Deé Nagy Anikó, Sebestyén-Spielmann Mihály, Vakarcs Szilárd. Marosvásárhely 2002. 450-466. 12 Csapodi Cs- Tóth A.-Vértesy M.: i. m. 133-136.; Monok István: „Libri in publica libraria exules scholastici". Kísérlet egy fejléc értelmezésére, avagy a városi közösségi könyvtárak kialakulásáról Magyarországon. In Tarnai Andor-emlékkönyv. Szerk. Kecskeméti Gábor. Bp. 1996. 181-187. 13 „Vitiosum est ubique quod nimium est", Seneca: De tranquillitate animi 9,4-7.; „distringit librorum multitudo", Seneca: Epistola ad Lucilium, 1,2. 14 Franciscus Petrarca: De remediis utriusque fortunae libri II. Lugduni 1585. 177-184. 15 Eva Selecká Mrza: A Középkori Lőcsei Könyvtár. Szerk., előszó Monok István. (Olvasmánytörténeti Dolgozatok VII.) Szeged 1997. 16 Kőszeghy Sándor, Magyar Könyvszemle, 1894, 302.; Lesestoffe in Westungarn II. Kőszeg (Güns), Ruszt (Rust), Eisenstadt (Kismarton), Forchtenstein (Fraknó) 1535-1740. Hrsg. von Tibor Grüll, Katalin Keveházi, Károly Kokas, István Monok, Péter Ötvös, Harald Prickler. Red. von István Monok, Péter Ötvös. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 18/2 - Burgenländische Forschungen. Sonderband XV — a továbbiakban: ADATTÁR 18/2.) Szeged 1996. 31. 17 ADATTÁR 18/2. 34-38., 58-68. 18 Monok István: „Libri in publica libraria exules scholastici" i. m. 19 Lesestoffe der Siebenbürgen Sachsen. 1535-1750. Hrsg. von István Monok, Péter Ötvös, Attila Verók. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 16/4. — a továbbiakban: ADATTÁR 16/4.) Szeged 2003.
