Századok – 2004

Közlemények - Pete László: Habemus Papam! IX. Pius megválasztása III/705

IX. PIUS MEGVÁLASZTÁSA 711 alatt kirobbanó esetleges zavargások esetén Ausztria kész katonai erővel beavat­kozni az Egyházi Állam ügyeibe.1 3 Guizot francia külügyminiszternek a konklá­véra induló három francia kardinálishoz írt, 1846. június 8-án kelt utasításában általánosságokon kívül a következő olvasható: „... Amit a király óhajt még, az az, hogy XVI. Gergely utóda jellemére, elveire, de még botlásaira nézve is független legyen, szívből olasz, őszintén elkötelezett a félsziget államai függetlenségének ügye iránt, szükség esetén határozott annak megvédésében."1 4 A függetlenség megvédésének hangoztatása mögött nem nehéz kiérezni az utasítás osztrákellenes élét. Különösen nyilvánvalóvá vált ez akkor, amikor Franciaország kinyilvánította, hogy nem ismeri el Ausztria egyedüli jogaként a Szentszék fegyveres védelmét. Guizot figyelmeztette Metternichet, hogy a francia katonák partraszállnak Anco­nában vagy Civitavecchiában, ha az osztrákok a konklávé ideje alatt a legációkba vonulnak.1 5 A Kettős Szicíliai Királyságban attól tartottak, hogy az Egyházi Ál­lamban bekövetkező esetleges változások felfordulást okozhatnak saját államuk­ban is. A válságos helyzetre való tekintettel II. Ferdinánd király legfőbb óhaja az volt, hogy minél rövidebb idő alatt válasszanak egy olyan pápát, aki képes önma­gában egyesíteni mindazt, ami szükséges az összes monarchia erejét adó testvéri egyetértés megőrzésére. Scilla nápolyi külügyminiszter 1846. június 6-án Ludolf gróf nápolyi követnek írta Rómába, hogy „... őfelsége azt reméli, hogy az új pápa nem kevésbé vallásos és buzgó lesz, mint igazságszerető és békés természetű, s hogy elődei nyomdokain fog járni".16 A folytonosság iránti igény kifejezése egyér­telmű állásfoglalás is egyben a reformok ellenében. A Szárd-Piemonti Királyság álláspontját demente Solaro della Margarita gróf külügyminiszter instrukcióiból ismerhetjük meg, amelyeket a Rómában tartózkodó szárd miniszterhez, Broglia grófhoz intézett. Ezekből kidéiül, hogy Carlo Alberto király egyetlen vágya, hogy körültekintő, bölcs és erényes pápát válasszanak, aki képes a fennálló igen nehéz körülmények között az egyházat igazgatni. Ezen az elsősorban vallási kívánságon kívül megvolt a szándék a királyság befolyásának itáliai kiterjesztésére az oszt­rákok ellenében. Ez különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Carlo Alberto kinyilvánította, hogy olyan pápára van szükség, aki képes a Krisztus egyházát minden oldalról fenyegető veszéllyel szemben hatékonyan fellépni. Ha pedig az interregnum alatt a közrendet fenyegető cselekedetekre kerülne sor, a piemonti katonák — az osztrák és francia szándék után immár harmadikként — felkérésre rendet tennének.17 Összességében megállapítható, hogy a katolikus hatalmak az új pápa megválasztásának kapcsán nem annyira az egyház, mint inkább saját hatalmi érdekeiket tartották szem előtt. 13 Gizzi: id. m. 139. 14 Uo. 142.: „... Ciö che il re desidera ancora, è che il successore di Gregorio XVI sia indipen­dente per carattere, per principi, per i suoi trascorsi, ch'egli sia italiano di cuore, sinceraraente devoto alla causa dell'mdipendenza degli Stati della penisola e determinate) a difenderla nell'occasione." 15 Bianchi, Nicomede: Storia documentata della diplomazia europea in Italia dall'anno 1814 all'anno 1861, Torino-Napoli, 1869, 6. 16 Cipolletta: id. m. 231-232: „... vuole sperare la Maestà Sua che il novello pontefice sarà non meno religioso e zelante, che amante del giusto e di carattere conciliante, e che camminerà sulle orme de'suoi predecessori..." 17 Gizzi: id. m. 143. - Bianchi-. id. m. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents