Századok – 2004

Közlemények - Pete László: Habemus Papam! IX. Pius megválasztása III/705

IX. PIUS MEGVÁLASZTÁSA 709 „Hogy méltóztassál a vasútat megengedni ... Kérünk Téged, hallgass meg minket. Hogy méltóztassál a politikai foglyoknak amnesztiát adni ... Kérünk Téged, hallgass meg minket. Hogy méltóztassál a pápát a Szent Kollégiumon kívülről választani ... Kérünk Téged, hallgass meg minket."8 Az említett litánia harmadik könyörgésében megfogalmazott óhaj nyilvánvalóan irreális volt: a pápát a Szent Kollégium kardinálisai közül választották. A nép körében, azaz a Lambruschini által képviselt régi rend ellenségei között legnagyobb rokonszenvnek „d'Azeglio pápája", a liberális hírű Pasquale Gizzi kardinális örvendett. Gizzi 1787-ben született és jogi tanulmányai elvégzése után szinte egész életét a pápai diplomáciában töltötte. Többek között nunciusként szolgált Svájcban és Torinóban, 1844-ben pedig XVI. Gergely pápa Forli legátusává nevezte ki, ahol mérsékelt politikát folytatva csökkentette a kormányzati elnyomást, amennyire csak lehetséges volt. Megválasztását a reformeszmék iránti túlságosan is nyilvánvaló vonzódása, illetve a liberálisok nyílt támogatása több mint kétségessé tette. Ugyan kevésbé gyakran, de a szóbeszédekben feltűnt Micara kapucinus kardinális neve is, akinek az esélyeit életkora (elmúlt nyolcvan éves) és bizonytalan egészségi állapota rendkívül lerontotta.9 Az egyházi körökben XVI. Gergely halálát követően eluralkodott bizonytalanságról és az új pápa személyét illető kívánalmakról a jól tájékozott Ludolf grófnak, Nápoly római követének külügyminiszteréhez írott, 1846. június 4-én Rómában kelt sürgönyéből alkothatunk képet: „Jelen pillanatban lehetetlen meghatározni azokat a különféle pártokat, amelyek a pápaválasztással kapcsolatban a kardinálisok között létrejöhetnek. De a különböző befolyásos kardinálisokkal, köztük Lambruschinivel és Bernettivel folytatott beszélgetéseimből ítélve a Rómában ma jelenlévő harminc kardinális többsége azon az állásponton van, hogy egy, az Egyházi Államból származó, nem szerzetes, igen körültekintő és mérsékelt pápára van szükség. Ha semmi sem hiűsítja meg ezt a kitűnő szándékot, a konklávé nem tarthat sokáig... Alaposan számot vetve a Szent Kollégium összetételével, mindenki azt kívánja, hogy a szavazatok a következő kardinálisok között oszoljanak meg: Mastai-Soglia-Gizi-Ostini-Falconieri-de Angelis-Mai-Franzoni-Orioli."10

Ami június 4-én még bizonytalan volt, az a következő napokban erőteljesen 8 Gizzi: id. m. 126.: „Ut Vias ferreas concedere digneris ... Te rogamus audi nos. Ut amnistiam delinquentibus politicis concedere digneris ... Te rogamus audi nos. Ut Pontificem Optimum, maximum, extra Sacrum Collegium eliqere diqneris ... Te rogamus audi nos." 9 Aubert: id. m. 25-26. - Serafini, Alberto: Pio Nono. Giovanni Maria Mastai Ferretti dalla giovinezza alla morte nei suoi scritti e discorsi editi ed inediti, Volume I, Le vie délia divina Provvidenza (1792-1846), Tipografia Poliglotta Vaticana, 1958, 1748. - Candeloro: Storia dell'Italia moderna. Dalla Restaurazione alla Rivoluzione nazionale, id. к. 426. 10 Cipolletta, Eugenia (a cura di): Memorie politiche sui conclavi da Pio VII a Pio IX, Milano, 1863, 224-225.: „In questo momento è impossibile di accennare i diversi partiti che potranno sorgere fra i cardinali per la elezione del papa, ma giudicando da'discorsi di diversi cardinali influenti con i quali mi sono trattenuto, e fra questi Lambruschini e Bernetti, la maggior parte de'cardinali oggi presenti in Roma, nel numero di trenta, è per un papa statista, e non Frate, di alta prudenza e moderazione. Se nulla attraverserà questa ottima disposizione il conclave non potrà durare... Considerando bene i componenti il sagro collegio si vuole da tutti che i seguenti cardinali si divideranno i voti: Mastai-Soglia-Gizi-Ostini-Falconieri-de Angelis-Mai-Franzoni-Orioli."