Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 701 virtus a spanyolországi istentelen cselekedetek égre kiáltó vétkek között találná fel a maga sírját, ez itt nem valami új felfedezés, ez az óhajtás akkor igenis közönséges volt. Az a herceg ezen istentelen óhajtásnak ama nemes tárgya, akinek kell köszönni a Spanyol Országban nyert becsületet, eltörlötte a maga nemes és nagylelkű magaviselete mindazt, ami ezen igazságtalan megtámadásban gyűlölséges volt, egy egész megkeserített nép szívén győzedelmeskedett ő, ami szintoly dicsőséges, mint a fegyvereken nyert győzedelem. Egy könnyek nélkül való győzedelmet nyert, mint Athéné17 2 egykor mondotta: az ő hadiserege, mely rontásra küldetett, azért érkezett, hogy védelmezzen. Ha ez a hadisereg betöltötte volna az őtet elküldő résznek barbarus óhajtásait, a francia nemzet oly vétkes lett volna a spanyolok eránt, mint hajdan a spanyolok voltak az indusok eránt. Valósággal szintoly igazságos dolog áldani azokat, akik ezen hadat elvégezték, mint amilyen méltó átkozni azokat, akik azt tanácsolták; oly sok vétkek és szerencsétlenségek theatrumává173 tették ezek Spanyol Országot, amelyeknek végét még most ellátni nem lehet. Spanyol Országról Görög Országra menni által annyi, mint vétekből vétekbe menni, öi-vényből örvénybe süllyedni. Ebben az ügyben mutatja ki magát világosan a fejedelmek politikája. És a Sz. Szövetség nevezete nem egyéb, mint egy egész nemzet szeme láttára való kegyetlen kivéreztetése azoknak a keresztyéneknek, akiknek amaz emberi tigrisek által való gyilkoltatását a Sz. Szövetségbeli királyok szánakozás nélkül való szemekkel szemlélik. Azt kellene hinni, hogy egy végső kiirtatással, eltöröltetéssel fenyegettetett keresztyén nép menedékhelyet talál a Xtusnak17 4 ama zászlója alatt, amelyet a királyok kezei oly büszkén emeltek fel, de az ő csendes nyugodalmok, az ő érzéketlenségek, mellyel ezen új nemzet nyomorúságait oly hidegen nézik, egy közönséges megvallása annak, hogy ők a vallás interesséjét csupán az illendőség kedvéért pengetik. Valósággal a felséges tanácsokban a vallás sohasem ok, hanem mindenkor praetextus, s az emberi interessék csak azért veszik magukra az isteni interessék nevezetét, hogy ezáltal kedvesebben fogadtassanak. Mit csinálnak a fejedelmek az ő közbenjárói jussokkal, hiszen egyedül a hasonló esetekben lehetne talán azt igazságosan gyakorolni. De mit tartozik őreájok a görög nemzet? Nem európai vérből származott király kormányozza azt. A fejedelmek a királyok segedelmére sietnek, nem a nemzetekére. De ha bámulni lehet a királyok vesztegléseit, mit lehet mondani Rómának hallgatásáról? A keresztyén Róma azt parancsolta Európának a hajdani századokban, hogy rohanjon Asiára, öszvegyűjtötte a Xtus zászlója alá a királyokat, a nagyokat és a nemzeteket, az ő meghívására Napnyugotnak minden országai egy szövetséggé formálják által magokat, és miért? Azért, hogy a Syriába való zarándokoskodást bátorságossá tegyék, és elfoglaljanak egy oly omladékot, mely a maga oraculumait17 5 régen elvesztette. Nem sajnált akkor Róma egész európai generatiókat eltemetni Asiának forró homokjába azért, hogy ott a maga birodalma székét felállíthassa, Palastinából egy római parochiát csináljon,17 6 és most ez a Róma 172 Paliasz Athéné görög istennő, Athén városában mint a város védelmezőjét tisztelték. 173 Színházává, tárházává. 174 Krisztusnak. 175 Bölcseit. 176 A szerző a középkori keresztes hadjáratokra (1096-1270) utal.
