Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 695 tetben. Megmondták ezt XIV Lajosnak, bárcsak ezen igazságnak annyi ereje lenne, hogy megjelenhetne ezen mostani napkeleti országlás előtt is, s ezen időpontban, amelyben a praejudiciumoknak legnagyobb hatalmok a legnagyobb tekintetben van. A privilégiumok aristocratiája eszerént teljességgel nem egyez meg a királyok interesséjével, minthogy az annyira veszedelmes a nemzetek előmenetelére nézve. Ez egy megállapított, fundamentomos igazság; de van ám egy másik igazság is, amely amazt egészen haszontalanná teszi, ti. hogy a fejedelmek félnek a nemzetek előmenetelétől a szabadságnak azon spiritusa miatt, amely az ő kifejtődzésekre múlhatatlanul szükséges. Irtódznak a fejedelmek azon nagyságtól, amelyre a népeket a szabadság eljuttatja, azt hiszik, hogy az embereknek adott becsület az ő méltóságoknak megsértése, azt akarják, hogy egy egész birodalomnak, egy egész országnak minden majestása egyetlenegy homlokon tündököljön; amit a népek magok szereznek magoknak, azt magokra nézve mind veszedelmesnek tartják. De igen rosszul ítélnek a fejedelmek a népeknek új törekedéseik felől, nem tudják ők, micsoda szeretettel viseltetnek a népek őerántuk, ha bennek az ő jussaiknak első védelmezőjét szemlélhetnénk. Próbálják meg ezt a fejedelmek! Különösen a francia királyok minden veszedelem nélkül próbát tehetnének e részben. Francia Országnak az az egy imádott királya volt, aki popularis volt, a többit vagy csudálták vagy rettegték a franciák, de azt az egyetlenegyet igazán szerették; meg lehet ebből ítélni, milyen király kell Francia Országnak, milyet óhajt az. A mostani királyok nem az írott törvények és az uralkodó szabadság idejében születvén és egy oly határtalan hatalomnak lévén örökösei, amely az erőnek legatuma,13 3 nem vizsgálják a dolgot a maguk eredeteiben, princípiumaikban, hanem csak abban az állapotban nézik, amelyben azokat találták. Ez jól is van a királyokra nézve, de a nemzetek, akik a dolgok természetében, s princípiumaiban találják menedékhelyeiket az abusosok134 ellen, amikor lehet, mindig a princípiumokat hívják segítségül. A fejedelmek már születések alkalmasságával járom alatt találják a népeket, a szolgaságot úgy nézik, mint törvényes állapotot, az ő szemeik előtt így kell ezeknek lenni. A rendbe szedett, organisált rendetlenség őelőttök változhatatlan rend. Eszerént úgy nézvén a királyok a szolgaságot, mint a dolgok természetét, a magok hatalmát pedig mint principiumot: pártütőknek, ellenségeknek tartják azon népeket, akik vissza kívánják azon jussokat, melyektől az erőszak őket megfosztotta. Annyira megyen ezen tekintetben a praejudicium, hogy az austriai cabinet minden politikai factumaiban az engedelmes nemzeteket nevezi civilisált nemzeteknek. Valóban illik ezen cabinethez, hogy nem esmer más civilisatiót az engedelmességnél. Ez a napkeleti civilisatio, ez az egyetlenegy az, amely őhozzá legjobban illik. Austria a despotismus valóságos hazája, az ő kormányának igazsága csak abban áll, hogy azt tűrhetővé igyekszik tenni. A despotismus princípiumát szélesebbé teszi ugyan a kormány magaviselete, de egyéberánt ez a princípium uralkodik ott a maga egész kiterjedésében, egy austriai császár ennél egyebet nem esmer, a despotismuson kívül minden egyéb eretnekség és sophisma135 őelőtte, 133 Meghagyása, megszilárdulása. 134 Jogtalanságok, visszaélések. 135 Álokoskodás.
