Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
696 UGRAI JÁNOS míg a fejedelmeknek a népek ellenvaló öszveszövetkezésében is austriai a legmunkásabb és intoleránsabb. Az V Károly13 6 politikája most is él Austriában, éppen olyan erőben, mint annak idejében, az azzal való élés csupáncsak a környülállások öszveköttetése szerént változik. A császári hatalom minden függetlenséget ügy tekint, mint ellenségeskedést. A német statusok függetlensége szenvedhetetlen őelőtte, szintoly áldozatosan igyekszik ő annak felforgatásán, mint Roma a Carthago eltörlésén, de az ő politikájának fundamentoma a gyűlölségben való patientiában137 áll, semmit sem enged ő a passiónak. Azért, hogy semmit a szerencsére, a csupa történetre13 8 ne bízzon. Austriának az ő gondolatját nehéz az ő apparens13 9 cselekedeteiből utolérni, ez valósággal a legtekervényesebb politika minden cabinetek politikája között, az olaszországi politikának minden mesterséges fogásaival öszve van ez szőve, azonban mindemellett ha az ő indítóokai titkosok is, az ő céljai gyakran láthatók. A németországi statusok sohase felejtsék azt el, hogy Austria állandó, örökös öszveesküvésben van az ő függetlenségek ellen, és hogy annak eltörlésére, ha a szükség kívánja, két századot is ráfordít. Az idő semmit se teszen az austriai kormány előtt, nem változtatja ő meg sem célját, sem maximáit, hanem császárjait változtatván, a maga szerencséjét a maga kinézésének állandóságába és egyezségébe helyhezteti. Ha valami cél ki van előtte jelölve, azon van, hogy azt akár igazságos, akár igazságtalan ütőn elérje; Austriának a politikája se virtust, se vétket nem esmer, egyedül csak eszközöket. Az ő magaviselete a görögök eránt igen nevezetes vonása az ő charakterének.140 Meg kell vallani Austria becsületére, hogy bár az ő kormánya despotai, de nem tyrannusi, legalább az ő természete alattvalóira nézve nem az, hanem a maga nyerte tartományaival úgy bánik, mint meghódított tartományokkal, magamagának pálcával, egyszerűbb fegyverrel igazgat - Austria törvények, Olasz Ország járom alatt van. Austria azonnal győzedelmesnek tartja magát és politikáját, mihelyt valami erőt, hatalmat akármely részen megfundálhat. Őnála sokkal jobban otthon van az a maxima, hogy az erő minden dolgoknak a princípiuma, mint másutt akárhol. De őmaga is olyan nevezetes resignatióval szenvedi ezen princípium következéseit, amely ahhoz tökéletesen illik. Egész készséggel hódol az erőnek, legújabb példáját adta ennek a Napóleon eránt való viselete által; egy hatalmasság sem szenvedi nagyobb békességtűréssel a szerencsétlenségeket, mint Austria.141 Őelőtte az erő sohasem igazságtalan, nem vádolja ő azt, mikor általa meggyőzettetettnek, de azt kívánja, hogy őtet se vádolja senki, ha ő azzal győz; a bátorság és a reménység a 136 V Károly német-római császár (1519-1556) és spanyol király (1517-1556). Spanyol királyként igen erős központi hatalmat épített ki, felszámolta a városi polgárság felkelését és háttérbe szorította a rendi gyűlést. Császárként szigorúan üldözte a reformációt, s olyan gyarmatbirodalmat tartott össze, amelyben „sohasem nyugodott le a nap". 137 Tűrésben. 138 A szerző vélhetően „csudatörténetre" helyett, tévedésből írta. (U.J.) 139 Tényleges. 140 Ausztria azon talán meglepő lépésére utal Csengery, hogy az elvileg közös ellenfél, a török ellen küzdő görögök szabadságharcát nem támogatta Bécs, sőt a felkelés egyik vezetőjét, az Erdélybe menekülő Alexander Ypsilantit épp Bécs vetette börtönbe. 141 A Napóleon elleni vereségek után dinasztikus házasságot hozott létre Metternich osztrák külügyminiszter a Habsburgok és Napóleon között. Napóleon 1810-ben vette feleségül Mária Lujzát, Ferenc császár lányát.
