Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 691 végett a király megsértett kevélysége számtalan népek vérét áldozta fel. De Muszka Ország részére éppen ez a félelem kedvező, amely a királyokat elfogta, s őmaga bátorságát azoknak veszedelmében találja fel. Pártfogása alá vivén őket, azáltal egyszersmind hatalma alá veti azokat, így mindazoknak célját, mind a magáét teljesíti, függésben tartja a népeket a királyoktól, a királyokat magától. Eszerént a fejedelmeknek ugyanaz a sorsok van, ami az ő népeiknek. Mindnyájan engedelmeskednek, s csak egy van, aki parancsol. A királyok feljebb becsülik a magok szolgaságát népeik szabadságánál, s ezen szolgaság alá önmagok adták magokat, azért, hogy a népek törekedéseit, próbatételeit megbosszulhassák, s úgy jártak, mint a mesében a ló, amely az ember segedelméhez folyamodott. De a Sándor császár charakterének meg kell adni a maga becsületét, lehetetlen nagyobb mérsékléssel élni az erővel és hatalommal élni, mint ő, és bár a philosophya méltán megvonta ezen fejedelemtől a maga örömkiáltásait, mindazáltal meg kell vallani, hogy ő valóban bámulásra méltó bölcsességgel használja azt a mindenhatóságot, amellyel nagyobb része a királyoknak visszaélne. Ez valósággal igazi charaktere a nagylelkűségnek, de ez a nagylelkűség egy embernek a virtusa, egy embernek élete pedig felette rövid. A császár nem a birodalom, hanem éppen a birodalom az, amelytől félni lehet. A jelenvaló idő a Sándor kezében van, de a jövendő az ő örökösei kezében. Eszerént Sándornak egy successora tizenöt-százezer katonával öntheti el holnap Európát, s egy napkeleti formára alkotott birodalmat állíthat ott fel. E[z] lenne Európának elkerülhetetlen sorsa, ha az ő még kevésbé civilisált népei visszamehetnének a szolgaság spiritusába, s abba a megalacsonyíttatásba, amelyet ez a római clerus és a francia aristocratia óhajtanak. A burkus11 4 és austriai kabinetek elrejtik még most a magok azon való titkos nyughatatlanságokat, mely szerént ők vannak legelső, s legközelebbi öszveérésben ezen rémítő birodalommal: különben is a constitutióktól való iszonyodás meggyengíti az ő félelmeket, s édesíti a távollevő veszedelmet. Oly kedves nekik ez az iszonyodás, hogy ők arról még sokkal keményebb feltételek alatt sem tennének le, csakhogy a constitutionalis contagiótól115 megszabaduljanak. Egyéberánt nincs szüksége a királyoknak a jövendők fenyegetődzésein és complicatióin törődni. Az európai politika nagyon simplificalódott,11 6 annak egész spiritusa megváltozott. A régi politika szerént a népek csupáncsak eszközök voltak, már ma pedig az új politikának is a népek a tárgyai. A fejedelmeknek nincs többé egymással semmi dolgok, hanem csupán tulajdon népeikkel. Valamint csak egy a veszedelem, úgy egy a védelem is. Minden közönségessé lett a fejedelmek közt, minden a népek között. A határtalan hatalom által ellenébe áll a constitutionalis hatalomnak. Egyedül az a két politika maxima van Európában, a győzedelem egyiket fogja meghagyni. De azonban a harc kimenetele előtt szükség[es] a megfélemlett fejedelmeket megbátorítani: a constitutionalis spiritus nem republicanus spiritus. A közönséges vélekedés mélyebb vizsgálása megmutatja, hogy az európai népek sohasem voltak kevesebb ellenségei a fejedelmeknek, mint most. 114 Porosz. 116 Az alkotmányosság ragályától. 116 Leegyszerűsödött.
