Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
692 UGRAI JÁNOS Igen oktalanul állították azt némely superficialis 117 írók, hogy az idő lelke most a republicanus spiritus, a XV és XVI. században uralkodott, amidőn a koronás főket veszedelembe is ejtette. Egy status sem volt, amely ezen időben ne igyekezett volna magát republicává tenni, sokan közülük elérték céljukat. Az angliai, hollandiai, svetiai [svédországi - UJ.], genevai, nápolyi, genuai revolutiók,118 Spanyol Ország próbatételei, az olaszországi, németországi és belgiumi pártütések, a franciaországi belső háborúk, a reformátusok projectumai,11 9 a ligának conplotjai12 0 - mindezek világosan mutatják, mennyire elragadta és megzavarta akkor Európát a republicánus spiritus. A mi időnkben Francia Ország lett respublicává,12 1 de az ő fundatiói sem a nevelés, sem a republicai vélekedés által nem segítettek, erő és vétkek által állították azt fel. Nem lévén ezen respublica a francia nemzet spiritusában fundálva, csak addig tartott, ameddig az ő fundálóinak hatalma és erőszakoskodása. Nem egyéb voltak, mint azon néhány emberek idétlen képzelődése, akik törvények által akarták azt véghezvinni, amit egyedül az erkölcsök tehetnek. így lett Francia Ország respublicává anélkül, hogy republicánus lett volna, csak a neve volt respublica, s nem tartott tovább egy napnál. Ez a próba megmutatja a törvények tehetetlenségét és az erkölcsök hatalmát. Meg lehet azokat változtatni, de ellenük állani nem lehet; az erőszakos törvények sohasem elegendők arra, hogy az erkölcsöket megváltoztassák, csak az igazságos és humánus törvényeknek tulajdonságok az, hogy az időben gyökeret verhessenek, s új erkölcsöket szüljenek. Ha Európában ezen republicanus spiritus ismét el kezdene csírádzani, előhozná azokat a veszedelmeket és vétkeket, amelyek Francia Országban történtek, de elaludtak azon vérözönben, amely ezen respublicát elöntötte. Ezeknek a borzasztó vétkeknek látása után a királyságot többé senki sem kárhoztatja, megbékéltek azzal a népek, és most már bizonyos és igazságos concessiók12 2 feltétele mellett megerősödöttnek tarthatja magát. A legközelebbi történetek ezt tökéletesen megbizonyították. Az utóbbi nápolyi, piemonti, spanyolországi és portugáliai revolutiókban a királyság v. monarchia princípiuma nemcsak el nem veszett, hanem inkább még a legitimitás princípiuma is megtartatott. A népek nem azért kezdték ezeket a revolutiókat, hogy királyaikat meghódoltassák, hanem azért, hogy constitutionális rendet szerezzenek, ezt a kettőt nem kell egymással felcserélni, a dolgokat a magok valóságában kell mutatni. A küszködés, a tusakodás az aristocratia ellen, nem pedig a királyság ellen van, és ha valamelyik rész a monarchiát ostromolja, ez azért történik, mert az határ nélkül valóvá akar lenni, vagy pedig aristocratáit a népek jussai ellen felfegyverkezteti. Hogy ezen nagy kérdésre nézve, amely Európának minden interesséjét magába foglalja, legkisebb kétség is fenn ne maradjon, még azt is meg kell jegyezni, hogy az opiniók revolutiója nem a tulajdonképpen úgyneveztetett aristocratia ellen van, hanem a pri-117 Felületes. 118 Angliai, hollandiai, svédországi, genfi, nápolyi, genovai forradalmak. 119 Tervezetei. 120 Szövetségei, összeesküvései. 121 A francia forradalom 1792 szeptemberében sodorta el a királyságot. A szerző ezt követően a forradalmi terror kialakulására, az egymást váltó forradalmi elitek által okozott eszkalálódásra utal. 122 Engedmények.
