Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
686 UGRAI JÁNOS Minekutána tehát a közönséges vélekedés által megbélyegeztetett, minden felekezet által fenyegettetett, és minden nemesebben gondolkozó emberek által megvetettetett, hogy magát tulajdon omladékain feltarthassa, a legalábbvaló emberek segedelméhez, az árulókhoz folyamodott, és ezen tisztátalan elementumokból8 4 formált egy ministerialis testet, így történt az, hogy a közönséges zúgolódás közt egy olyan botránkoztató kormány emeltetett, amely maga systhemáját az emberek alacsonyságán és megvesztegetésén építette. Ennek a nyomorult politikának az a szerencsétlen következése lett, hogy a királyi méltóság maga, a thrónus bátorsága és a francia nemzet becsülete is compromittáltatott, mert azt hitte Európa, hogy a francia nemzet önként vetette magát alá ezen ministerialis romlottságnak, a legnagyobb sérelem pedig az volt, hogy mindenek úgy ítéltek, hogy a nemzet méltó a maga ministereire. Eszerént Francia Ország igen sokat elvesztett Európa előtt a maga tekintetéből, megalacsonyíttatván a legközépszerű[bb] emberek által, akik rajta a félelem és megvesztegettetés által büntetlenül uralkodtak, bukott az azon magasságról, ahol oly méltóságosan állott akkor, mikor az egész Európának szemei előtt oly nemes volt a maga veszedelmei között, oly dicsőséges a maga harcaiban, és oly nagylelkű a szerencsétlenségekben. Most már hangja sincs Francia Országnak Európában, mert a continentalis hatalmasságok harmadik classisába8 5 leesni annyi, mint rang nélkül lenni, ezt a degradatiót8 6 azoknak köszönheti Francia Ország, akik az ő dicsőségére vigyázni tallóztak volna, de a magok dicsőségét abban keresték, hogy amannak erejét és geniusát megszorították. Az aristocratica rész, amelynek ők fejei egyedül, a constitutionalis rész elnyomásán és semmivé tételén dolgozik, ez egy oly házi, mindennapi foglalatosság, amely indiferenssé teszi azt minden eránt, ami kívül történik. Ezért kellett Francia Ország seregeinek és kincsének Spanyol Országban vesztegettetni, az ő dicsőségének ellenségei örömest feláldozták Francia Országnak minden nagyságát, csakhogy a királyok legyenek segítségül nekik az aristocratia vetélkedő társainak meghódításában. Ám a nemes Gróf Richelieu 87 azzal fenyegette a Sz. Szövetséget, hogy az ellen Francia Országhoz folyamodik: az ő successoral 88 a Sz. Szövetséghez folyamodtak Francia Ország ellen.89 Nem volt több ilyen politika a világon, amely annyira kedvezett volna az európai fejedelmek nagyságának, különösen pedig Anglia hatalma nevekedésének. Úgyhogy Angliának méltán minden diplomatikai subtilitásokat9 0 elő kellett venni, hogy azt a ministeriumot feltarthassa, amely éppen azon egyetlenegy aki levezényelte például a szentségtörésről és a sajtóról szóló elnyomó törvények bevezetését. A triumvirátus harmadik tagjaként vélhetően François René Chateaubriand vikomt érthető. О a spanyolországi beavatkozást 1822-ben szentesítő veronai kongresszuson Franciaország követeként, a véres beavatkozás idején, 1823-ban pedig már külügyminiszterként működött. 84 Elemekből. 85 Harmadik osztályába. 86 Lesüllyedést. 87 Richelieu herceg XVIII. Lajos francia király miniszterelnöke, 1815-1818 és 1820-1821, a Napóleon utáni Bourbon-restauráció vezetője. 88 Utódai. 89 A szerző az 1818. évi aacheni kongresszus fejleményére utal: ekkor az európai nagyhatalmak visszavették a Pentarchia, a kongresszusi politikát alakító országok sorába. A szerző többször is jelzi, ezt nem Franciaország erejének, hanem a többi ország kegyének köszönhették. Richelieu utódai alatt az ezt kivívó Eile D. Decazes kormánya értendő. 90 Eleselméjűséget.
