Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 687 nép ereje, tehetősége és geniusa ellen esküdt öszve, amelynek hatalma, s vetélkedése volt egyedül való szálka az ő szemében. Micsoda triumfus91 ez a méltán kevély nemzetre nézve, midőn látja, hogy azon nagy francia nemzettel, amely a világot dicsőséggel és rémüléssel töltötte be, amely még tegnap ura volt a világnak, már ma ügy bánnak vele, mint meggyőzettetett néppel; midőn látja, hogy Francia Ország az egyesült fejedelmek hatalmától és parancsolatjától függ, nincs többé fegyvere, amelynél fogva Európa mérőserpenyőjébe valamit vethessen. Azalatt, míg Francia Ország ezen gyalázat alatt nyög, Anglia folytatja a magaslati repülését, a maga megvilágosodását, és a civilisatiót a fóld legszélsőbb részeire is általvivén, örömmel szemléli, hogy az ő dicsőségének és talentomainak vetélkedőtársa külföldre szenved az ő alacsony meggyőzőinek kezek alatt, akik mintegy kölcsönös egyezség szerént azon törekednek, s abban találják kevélységeket, hogy azt a tudatlanságba, s a régi századok nevetséges állapotjába visszataszítsák. Véghetetlen mező nyílik fel a gondolkozásra, ha az ember Francia Országot 30 esztendők lefolyta alatt maga magával öszvehasonlítja. De hát az új országlás más sorsot hoz Francia Országra? Az idő meg fog ezen kérdésre felelni, a feleletet már el is kezdette. A nemzetek oly teljesek reménységgel és óhajtással, hogy a popularis uralkodásnak csupa reménysége, appertinentiája9 2 már szembetűnővé teszi az ő azeránt való szereteteket. Az ő háládatosságok megelőzi a jótéteményt, a szelídebb formákba öltöztetett hatalom oly szelíd hatalomnak tetszik őnekik. Melyik uralkodásnak nem voltak egynéhány szép napjai? De az uralkodás kezdete semmit sem jelent annak folyamatjára nézve. Ez a királyi szónak első megnyílása, első mozdulása, de mikor a nemzet és király közé rossz ministerek állanak, elszaggatják ezek azon köteléket, amelyeknek kellene azokat egyesíteni, s terméketlenné teszik mind a király akaratját, mind a népnek reménységét. Egy királynak a jósága véghetetlen nagy jótétemény volna az emberekre nézve, de ezt a jóságot a király csak maga körül gyakorolja, így csak azokra nézve lesz jótéteménnyé, akik körülötte vágynák. A népek pedig, akik tőle távol vágynák, a ministerek kényének játékai: XIII. Lajos93 jó volt, de meggátolta-e ez azon véres ítéleteket, melyek az ő uralkodása alatt történtek? XIV Lajos jó volt, de megakadályoztatta-e ez ama 4 millió [sic!] protestánsok meggyilkoltatását és számkivetését?! XVI. Lajos jó volt, de elhárította-e az ő jósága az ő uralkodásának szerencsétlenségét? X. Károly9 4 jó, de vajon az ő jósága győzedelmeskedik-e az igazságtalanság spiritusán, amely őtet körülveszi? Vajon nem mindig statusnál fogva rontják-e el a királyok szívét és maximáit? A mostani új országlás egy igen nagy jótétemény, a nyomtatás szabadsága által tette magát igen jelessé, amely már ma a királyokra nézve éppen nem veszedelmes, azonban más oldalról a statust most az administratio teszi, az administratio pedig most is az, s az is 91 Fényes siker. 92 Vágya (appetentiája). 93 XIII. Lajos francia király, 1610-1643. Az б minisztere, Richelieu bíboros számolta fel a protestánsok önkormányzatát, elfojtotta a főúri összeesküvéseket, központosította a közigazgatást. A XIII. Lajos idején kiépült abszolutizmus fontos ismérve, hogy 1789-ig ekkor, 1614-ben ült össze utoljára a rendi gyűlés. 94 X. Károly francia király, 1824-1830. A szerző tévedett: az új francia király személyében is szűklátókörű, reakciós uralkodónak bizonyult.
