Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 685 tétele végett minden erejét, s a leggyűlölségesebb és legerőszakosabb módokat is elővette, és csak a vesztőhelyen állott meg. Ez igen nagy okoskodás volt benne az üldözésben, mert a contrarevolutiónak75 nem vér a cementje, mint a revolutiónak, a célját azzal sem érte volna el, és azt el nem érvén, egy, az előbbinél sokkal tökéletesebb és elhatározottabb revolutiót gerjesztett volna. A contrarevolutio reactiója olyan erős volt, amilyen csak lehetett, az idő többet nem engedett, mert a környülállások ellentállása mérséklést parancsolt. Eszerént a ministerialis kegyetlenség nem mehetett tovább annál, könnyeket okozott, de micsoda győzedelmet nyert. Meg akarta fojtani a constitutionalis spiritust, s azáltal még inkább közönségessé tette azt. A nemzet egyetlenegyet sem fogadott el az ő actiói közül, kényszerítve, és úgy adta magát alá azoknak, hogy egyszersmind kárhoztatta azokat, és az ő áldozatainak könnyei olyan veteménnyé váltak, mint a martyrok vére. Az oppositio76 közönségessé és nyilvánvalóvá lett, elteijedt az egész népben, a constituált testekben, s minden oldalról keresztültör a maga gátjain. A pairek77 kamarájának véletlen oppositiója egy jól meggondolt oppositiót szült a magistraturában,7 8 ebben a nemes menedékhelyében a közönséges szabadságnak, amelyek meglehet, az ő erejének és mély megfontolásának segedelme nélkül elvesztek volna. Ez az egyetlenegy oltalombástya még, amely fel nem forgattatott, e[z] zabolázta meg azon résznek dühösségét, amely semmi tartalékot esmerni nem akar. Mikor az a rész, amely magát royalistának7 9 nevezte, meggyőzettetett, virtusokat és becsül[et]es érzést tett arról fel minden, és valósággal annak álorcáját is viselte, de mihelyt győzedelmeskedett, nem mutatott egyebet csalárdságnál, alacsonyságnál, haszonlesésnél. Eszerént az ő megbukásának ideje, egyszersmind az ő dicsőségének győzedelme pedig az ő gyalázatjának ideje volt. Francia Országban egy tartós rémülés uralkodik, amelyet a Napóleon8 0 kormánya okozott, amelyet a királyi kormány magában sohasem tudott volna előhozni, de amelyet a ministerek hasznokra tudtak fordítani. Francia Ország az oly sok ideig hordozott vasjárom alatt meggörbölvén, még most is azon állásban van, idő kívántatik arra, hogy felemelje. A ministerek, mint ama római libertinusok,81 akik császári módon akartak uralkodni, éppen olyan hallgatást és engedelmességet akartak parancsolni, amilyen alatt Napóleon idejében magok nyögtek. De Napóleon nagy tettei az ő tyrannismusát8 2 naggyá, olyanná tették, amely tekintetet parancsolt, ellenben a legalacsonyabb ministeri triumvirátus8 3 tyrannismusa egyszeriben megvettetést, megutáltatást kénytelen volt tapasztalni. 75 Ellenforradalomnak. 76 Ellenállás. 77 Pair: főrend, főúr Franciaországban 1848 előtt. Pairek kamarája: a parlament felsőháza. 78 Itt: a parlament alsóháza, ahová a képviselőket a magas vagyoni cenzus alapján jogosultak választották be. 79 Királypártinak. 80 Napóleon Franciaország egyeduralkodója (1799-1814), kiterjedt európai hódító politika megvalósítója. 81 Felszabadított rabszolgák. 82 Egyeduralmát. 83 Csengery a Berry herceg meggyilkolása után reakcióssá váló, ultraroyalista kormány vezető személyiségeire utal: az első kormányt Richelieu, Armand Emmanuel Duplessis vezette. Az ő belügyminisztere — s egyben Richelieu 1822. évi halála után a következő kormányfő — volt Joseph Villèle,
