Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
684 UGRAI JÁNOS nak köszönik, amely az ő őseik virtusait megjutalmaztatta; a papok, akik tulajdon fundatorjoktól6 8 azt a rendelést vették, hogy azt az igazságot hirdessék és fundálják meg. Ilyen szomorú, ilyen leverő jelenést mutat ezen szempillantásban Európa. Ha megtekinti az ember az ő mozgásban lévő népeit, azt látja, hogy azok két nagy részre oszlottak; az egyik rész, amely a másikat számára érdemessé és okosságára nézve véghetetlenül felülhaladja, ezen princípiumoknak szoros aplicatióját6 9 kívánja; a másik rész, amely a másiknál mind számára nézve, mind minden egyéb tekintetben alábbvaló egész igyekezettel. S minden, még hatalmában lévő eszközök által erőlködik azt magától elhárítani, nem lehet előrelátni, mikor végződik el ezen harc az igazság és az igazságtalanság, a juss és az erő, a privilégium és egyenlőség között. A fejedelmek az erővel, hatalommal való visszaélést, amelyet oly sok időtől fogva gyakorlottak, úgy nézik, mint jusst. A népek azt állítják, hogy az idő ellenek nem praescribál,7 0 s az erő legitimitását tudják. Itt van az az egymással ellenkező ok, amely a társaságokat a kormányok ellen, s viszont, a kormányokat a társaságok ellen fegyverbe öltöztette. Ha a fejedelmek propensiójának71 az erő fontosságot nem adna, azok az absurdumok közé jutnának. Hogy e[z] ne történjen, a kérdést nem megfejtik, hanem kettévágják. A fegyver állításai, s következései ellen semmi feleletnek helye nincs: az erő ugyan nem juss, de még csillapítja a factumot,72 az erőnek pedig egyedül a factum a logikája. Mikor XIV Lajosnak73 szabad kény szerént elkövetett tetteit, a minden forma nélkül történt számkivettetéseket, tömlöcöztetéseket s ítélteket szemére vetették, ezt felelte, amit én teszek, azt én előttem is cselekedték, úgy éltek azzal mindig. Itt van a visszaélésen és a visszaélés régiségén fundált juss. Európának fele azért [kelt] fel a maga kormányai ellen, hogy elvesztett vagy tőle elragadozott jussait visszaszerezze. Szerencsétlenségre a revolutiók céljokra nézve menthetők, de az eszközökre nézve ritkán. A francia revolutiót azért kárhoztatták, mert annak eszközei erőszakosok voltak. Ez a revolutio meg is bukott a vádak alatt, de az ő spiritusa tovább élt magánál, az ő munkálkodása megszűnt, de a princípiuma máig is él, s ez a princípium nem egyéb volt, mint a jussok egyenlősége. Megszoríttathatik, elnyomattathatik ez egy darabig, aminthogy ezen szempillantásban el is nyomattatott, de több ereje van, mintsem az elnyomó kezek közül ki ne szabadulhatna. Három esztendőtől fogva hihetetlen dühösséggel üldözi a francia ministerium a constituionalis spiritust,74 annak semmivé 68 Alapítójuktól. 69 Alkalmazását. 70 Rendel, előír. 71 Hajlamának. 72 Valóságot, tényeket. 73 XIV Lajos francia király, 1648-1715. A „Napkirálynak" elsősorban a protestánsokkal szembeni politikája említhető meg ezen a helyen: 1685-ben visszavonta az 1598 óta érvényes, a hugenottáknak vallásszabadságot biztosító nantes-i ediktumot. Ennek következtében közel félmillió, a király részéről katonai beszállásolásokkal is folyton zaklatott protestáns menekült el Franciaországból. 74 Az alkotmányosság szellemét. A szerző az 1820. évi és az azt követő franciaországi eseményekre utal. 1820-ban megölték Berry herceget, a későbbi X. Károly fiát. A gyilkosságot követően véget ért az addigi viszonylag engedékeny központi politika, s a liberális ellenzék illegalitásba kényszerült. A francia kormány és udvar alkotmányosság elleni fellépésének a jegyében került sor a spanyol forradalom véres elfojtására (1823) is.
