Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 683 lehet valami materiális boldogságot kóstolni, de ami a népek gyermeki korában és alacsony állapotjában az emberre nézve talán jótétemény lehetett, a[z] most a civilisált emberre, a maga jussaira nézve megvilágosodott és megnemesedett emberre nézve, aki őseinek megalacsonyításában visszatérni iszonyodik, nem egyéb, mint gyalázat. Jól tudják azt a népek, hogy a kormányozóknak és kormányozottaknak különös jussaik vágynák, éppen azt kívánják ők, hogy igazgattassanak, és hogy mind a két fél oly kölcsönös egyezség által megállapított bizonyos törvény által légyen a maga kötelességeire nézve megkötve, amely szintoly hatalmasan védelmezze a királyok interesséjét, mint a népek javát. A királyok már ma csak udvaraikban imádtatnak, azokon kívül nem egyebek, mint elsők az emberek közt, fejei ők, de nem Urai a világnak. Nagy és civilisált nemzetek fejeinek lenni valóban még elég szép virtus a fejedelmeknek, de ez titkos kötelességeket foglal magában, amelyekről azt hiszik, hogy az Úr dispensálja6 3 őket. A királyok iszonyodnak közösülésbe jönni a népekkel, félnek az új relatióktól, öszveköttetésektől, melyeket az idő hatalma és a dolgok természete közöttök felállít, nem örömest térnek vissza az emberiségbe, amelyből kiléptek; de ne féljenek, legyenek több bizodalommal a népek eránt! Szintoly szép lesz emellett az ő sorsok, az ő rendeltetések ezután is, annyira vihetik ők a népek szeretetét és tiszteletét maguk eránt, amennyire akarják: elég nekik erre legjobbaknak lenni, mint a legelsők az emberek közt, elég, ha leereszkednek azokhoz, és barátjaiknak, nem rabszolgáiknak fogják őket tartani. De fájdalom, olyan a kevélység csapongása, hogy a királyok többre becsülik a tömjént, mint az áldást; s jobban szeretik, ha azért imádtatnak, mert különböző természetűek, mintha azért tiszteltetnek, mert jobbak. Haszontalan illusio olyan időben, amely minden illusiókat semmivé teszen! A bálványozás napjai elmúltak, az apotheosisok64 a másik országába valók, a fejedelmek nem helyheztetődnek többé a csillagok közé. De szebb részt is választhatnak a királyok annál, hogy bálványok legyenek, sokkal dicsőségesebb, sokkal édesebb őreájok nézve, ha okos, értelmes népek szeretik és tisztelik őket, mintha oly buta népek által imádtatnának, amelyek szintolyan ostoba dühösséggel öszvetörik bálványaikat, mint amilyennel azoknak tömjéneznek. Ha az ember Európa revolutionalis spiritusát analysálja,6 5 annak végződésével csak egyetlenegy princípiumot, egy óhajtást talál, t.i. a jussok egyenlőségét. Ez annak mind bázisa, mind célja, ezen egyetlenegy pont felé törekedik Európában minden. De ez a jussok egyenlősége miegyéb, mint a distributiva justitia,6 6 amely minden morált, virtust, kötelességet magába foglal; ezen igazság nélkül mit lehet az emberek közt dicsérni? Micsoda különös tévelygés, s az emberiségnek micsoda fatalis romlottsága az, hogy ezt az ennyire igaz, ennyire lekötelező, s ennyire az emberi természetben gyökeredzett igazságot tagadják és ostromolják a fejedelmek, a nagyok és a papok? A fejedelmek, akik különösen minden igazságnak depositariusként67 is osztogatói; a nagyok, akik felemelt állapotjokat éppen ennek az igazság-63 Felmenti. 64 Dicsőítések, istenítések. 65 Elemzi. 66 Osztó igazság. 67 Letéteményesként.
