Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
652 SOMOGYI ÉVA lavicini rokonszenvet tudott szerezni a románok körében és hosszú tárgyalások során elérte, hogy kompromisszum született az erdélyi román egyházi és iskolai alapítványok ügyében.23 8 Musulin, aki mindig oly nagyon hangsúlyozza a külügyminisztérium és a diplomáciai kar egységes és nemzetek feletti voltát, akit apja eleve azért ad diplomatának (ha már katona nem akart lenni), hogy a császárhoz hűséges osztrák maradjon, ne kelljen horváttá, szerbbé, németté vagy magyarrá lennie. Mégis azt írja, Szerbiában természetesen számon tartották horvát voltát. Könnyű volt korrekt, sőt néha szívélyes kapcsolatot kiépítenie a belgrádi kormány tagjaival és a külügyminisztérium referenseivel, mert volt közös nyelvük, (a szó szoros és átvitt értelmében is), amelyen tárgyalópartnerei önkéntelenül is többet mondtak el, jobban feltárulkoztak, mint a kínnal elsajátított német, vagy francia nyelven.23 9 És Aehrenthal mint pétervári követ, majd mint külügyminiszter „velem, mint született délszláwal" minden horvát meg szerb kérdést behatóan megtárgyalt.240 Nem lehetett nem tudomásul venni az adottat, hogy a császár alattvalóinak nemzetiségük is volt, ami ismeretet, kapcsolatot, esetenként érzelmi kötöttséget is jelentett. A külképviseleteknek azonban sohasem lett valamifajta nemzeti jellegük. Bár a nagykövetek sokszor szabadon dönthettek arról, kit visznek magukkal állomáshelyükre, nincsen nyoma annak, hogy a magyarok magyarokat akartak volna (legfeljebb, ha saját fiaikat). Arra sem találtam soha utalást, hogy egy diplomata szívesen ment volna új állomáshelyére csak azért, mert ott magyar főnöke lett, vagy ellenkezőleg, nem vágyott a követségre, mert ott nem talált honfitársakra. A század végétől a (nagy)követeknek gyakran kellett jelentést készíteniük beosztottaik nemzeti hovatartozásáról, arról, hogy vannak-e és milyen számban olyan munkatársaik, akik magyarul tudják az ügyeket vinni, de ezen túl, a főnök vagy beosztott nemzetisége a magánlevelezések intim megjegyzéseiben sem merül fel. Nem találkoztam azzal sem, hogy valaki úgy vélte volna, magyar volta miatt került hátrányos helyzetbe, vagy hogy azért nem kapott volna meg egy állást, mert oda nem magyart akartak küldeni.24 1 Bizonyára igaza volt Bülownak, aki egy alkalommal azt mondta Friedjungnak: „Igazságtalanok lennénk Gohichowskival szemben, ha feltételeznénk, hogy a német-szláv viszályban az utóbbiak oldalán áll.24 2 Goluchowski mélyen meg van győződve a német elem döntő jelentőségéről a Habsburg Monarchiában. Ha azt gondolnánk, hogy pusztán azért mert lengyel és francia asszony a felesége bizalmatlansággal kell viseltetnünk irányá-238 Az erdélyi román egyházi és iskolai alapítványok jövedelmük egy részét Romániából kapták. A magyar kormánynak az volt az álláspontja, hogy a kifizetésekkel egyidőben román propaganda is folyik Erdélyben. Annak módját kellett tehát megtalálni, hogy mentesítsék a román kormány közvetlen befolyásától a pénzösszegek átutalását. Pallavicini elérte, hogy az alapítványok tőkésített összegét budapesti állami pénzintézetbe deponálták és onnan jutott el a kedvezményezetthez. Musulin, Das Haus am Ballplatz, 73-74. Vö., Szász Zoltán, Politikai élet és nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. In: Köpeczi Béla (szerk.) Erdély története három kötetben: Erdély története III 1830-tól napjainkig (Budapest 1987) 1664-1669. 239 Musulin, Das Haus am Ballplatz, 125. 240 Uo. 165. 241 Ennek a ténynek azért van különös jelentősége, mert a bürokraták fennmaradt egymás közti levelezésének elsődleges témája a karrier. 242 A Monarchia belső viszonyairól van szó.
