Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
650 SOMOGYI ÉVA uttmansdorff november 23-i kinevezése érvénytelen, helyette Széchenyi Imre grófot terjeszti fel, „akinek berlini küldetése, ahogyan bizalmasan értesültem róla, az ottani kormány teljes egyetértésével találkozik".22 8 Nincsen nyoma annak, hogy miért vonja vissza Ferenc József egy már jóváhagyott döntését. Ám ha Andrássy Széchenyire vonatkozó javaslatában az egyetlen érdemi mozzanat nem a jelölt személyére vonatkozik, hanem a berlini kormány egyetértésére, akkor feltételezhetjük, Trautsmanndorff megbízását Berlin vétózta meg. Széchenyiről a német kormánynak kevés információja lehetett, hiszen ő negyedszázada megvált a Ballhausplatztól. Hogy az ötvenes években fiatal diplomataként Frankfurtban, majd Szentpéterváron találkozott Bismarckkal, aki ott Poroszországot képviselte s „bizalmas ismeretséget" kötött vele, ezt csupán a Vasárnapi Újságból tudjuk.229 Bismarck akkor Frankfurtban bizonyosan Poroszországnak a Monarchiával való egyenjogúságáért küzdött, ami persze nem zárja ki, hogy rokonszenvet érzett fiatal osztrák kollégája iránt. 1878-ban azonban inkább az lehetett fontos Bismarck számára, hogy Széchenyi gróf személyében ismét egy konzervatív magyar arisztokratát fogadhatott, akit Andrássy ajánlott a berlini állásra. Amikor Széchenyi nyugalomba vonulása után 1892-ben Ferenc József új nagykövetet nevez ki legfőbb szövetségese, a német császár udvarába, választásában eltér a szokásostól. Szögyény Marich Lászlónak nincsen diplomata végzettsége, egyetlen napot sem töltött külszolgálatban, nem a birodalomhoz kötődő arisztokrata családból származik, nem a Ballhausplatzon nőtt fel. Kifejezetten a magyar politikából indult, szoros magyar kapcsolatokkal. Amikor 1882-90-ig osztályfőnök a külügyminisztériumban Kálnoky magyar informátora. Orczy Béla, Kállay Béni típusú Sektionschef, azaz legalább annyira a magyar kormány képviselője a Ballhausplatzon, mint a közös miniszter követe a magyar delegációban.230 1890-1892 között Szögyény a király személye körüli miniszter a budapesti kormányban. Formálisan tekintve tehát: Ferenc József egy magyar minisztert nevezett ki nagykövetnek a német császári udvarba, egy olyan embert, aki korábban magyar parlamenti képviselő, magyar osztályfőnök a közös minisztériumban; nem kellett sem saját magának, sem környezetének felfedeznie magyar voltát, az adott volt. Szögyény bécsi helyzetét egy sajátos körülmény befolyásolta. 1886-ban azt a feladatot kapta Kálnoky minisztertől (és a háttérben talán a császártól), hogy rendszeres külpolitikai tájékoztatást adjon Rudolf trónörökösnek. Ez volt az első alkalom, hogy a közügyektől mesterségesen távoltartott akkor már 28 esztendős főherceg hivatalos információhoz jutott. Szögyény valószínűleg mélyebben beavatta őt a nemzetközi politikába, mint amire felkérése szólt. S bár nem értettek egyet a Monarchia szövetségi politikájának megítélésében, Rudolf gyűlölte az antiliberális militarista Poroszországot, különösen II. Vilmos trónörököst, mégis, politikai nézeteltéréseik ellenére Szögyény azzal, hogy partnernek kezelte a főherceget, megnyerte magának rokonszenvét. Rudolf bizalma életre szólóan megha-228 Au. Vortrag von Andrássy 1878. december 27. HHStA., AR. Fach 4, Karton 340. 229 Vasárnapi XJjság 1879. augusztus 3. 230 Szögyény osztályfőnöki szerepéről Somogyi, Vezető magyar tisztviselők a Ballhausplatzon, 121-123.
