Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 643 II. A MAGYAR HONOS DIPLOMATÁK NEMZETI HÁTTERE Egy korábbi tanulmányunkban vizsgáltuk azt a kérdést, hogy a Ballhausplatz legmagasabb rangú tisztviselői, az osztályfőnöki rangban lévő magyarok miként vélekedtek önnön magyarságukról, mennyiben őrizték meg magyar voltukat a bécsi szolgálatban.194 Úgy találtuk, hogy a dualizmus első felében, körülbelül az 1890-es évek közepéig a magyar osztályfőnökök magyar identitása magától értetődő volt. A külügyminiszter mellett, aki egyben a közös minisztertanács elnöke, s mint ilyen afféle birodalmi miniszterelnök volt, ők látták el a magyar tanácsadó szerepét, közvetítettek a közös és a magyar kormány között. Szoros kapcsolatban álltak a magyar politikával, onnan jöttek és oda tértek vissza. Az 1890-es évek közepén bizonyos fokig megváltozott a helyzet. A magyar osztályfőnöki állásba olyanok kerültek, akik pályájukat a Ballhausplatzon kezdték, akiknek nem volt magyarországi politikai múltjuk, akik a Monarchia külügyi apparátusában szocializálódtak. A század végére a Ballhausplatz felnevelte a maga apparátusát, olyan magyar honos közös tisztviselőket, akiket eleve arra képeztek, eleve arra készültek, hogy ők lesznek a paritás megkövetelte magyarok a közös hivatalokban. Osszosztrák arisztokrata tradíció - bürokrata etosz A külszolgálatban ilyenfajta változás egyik napról a másikra aligha játszódott le. 1867 a diplomáciai szolgálatban nem hozott egy csapásra fordulatot. Magyar arisztokraták mindig töltöttek be magas diplomáciai állásokat, számuk a kiegyezés után, a „paritás" követelésének hatására látványosan nem növekedett meg.195 Akik a külügyben szolgáltak 48-ban, s aztán az abszolutizmus éveiben, alig vettek tudomást a Monarchia dualista és alkotmányos átalakulásáról. A császári ház és a Habsburg Monarchia megbízottai maradtak, császárukat és a birodalmat képviselték a külállamokban, a politikai változások hatására bizonyosan nem tápláltak magukban váratlan új identitást. Apponyi Rudolf, Károlyi Alajos, Széchenyi Imre grófok pályájukat az 1830-40-es években kezdték, s a dualizmus első időszakában meghatározó szerepet játszottak a Monarchia diplomáciájában. Párizsban, Londonban, Berlinben nagykövetségek élén álltak. Arisztokrata diplomaták voltak, családjukban a diplomácia szolgálat apáról fiúra szállt. Apponyi Rudolf apja, Antal gróf (1782-1852) párizsi követ volt 1826-tól 1848-ig, mellette tanulta Rudolf a mesterséget. Magyar főúr volt és osztrák diplomata, a kettő különbségét aligha mérlegelte. Párizsban kezdte pályáját és ott is végezte, tizenhat sikeres esztendőt töltött a londoni követség élén, éppen azt az időszakot, amelyben a Monarchia belső szerkezete és külpolitikája alapvetően átalakult. Elete nagy részét külföldön töltötte. Orosz grófnőt vett feleségül. Ha németül, vagy franciául beszélt, anyanyelveit használta. „De vajon magyar volt-e? Vagy osztrák? Vagy a francia, az angol, a német, az olasz táj láttán érezte úgy, hogy «otthon» van? Volt-e hazája és törődött-e ezzel egyáltalán? - Már ősei is inkább a birodalomhoz kötőd-194 Somogyi, Vezető magyar tisztviselők a Ballhausplatzon, 115-139 195 Sieder, Österreichs Botschafter und Gesandte zwischen Wiener Kongress und erstem Weltkrieg, 36-43.
