Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 607 mélyesen is megerősítette)2 2 . A konzuli vagy diplomáciai tisztviselőknek azonban e speciális érdeket is saját nemzeti, vagy állami kötöttségeiktől függetlenül kell képviselniük. A Monarchia külpolitikai kapcsolataiban nemzeti szempontok nem juthatnak érvényre, a diplomáciát egy nemzetek felett álló egységes testület irányítja. Polgári-alkotmányos átalakulás a diplomáciai szolgálatban? Azt mondottuk, hogy a diplomáciai kai- átalakulása 1867 után egy folyamat volt: a vezető diplomaták lassan alkalmazkodtak az új külpolitikai szituációhoz. A dualista paritást a magyar politika a századfordulóig nagyon szerényen fogalmazta meg. A birodalmi kormányzat pedig akceptálva azt, ami elutasíthatatlan, teret adott a diplomáciai és a konzuli tisztviselői karban nem pusztán magyar tisztviselőknek, hanem annak az igénynek is, hogy e hivatalnokokat magyarként tartsák számon, annak hangsúlyozásával, hogy a Monarchiának csakis egy és egységes külpolitikája lehet, amelyet egy egységes diplomáciai karnak kell a külföld irányában képviselnie. A közösügyes rendszert egykorúan és utóbb a történeti irodalom is úgy értelmezte, hogy annak szerves része az állam hatalmi gépezetének polgári átalakulása (a parlamentnek felelős kormányzati rendszer megteremtése-megerősödése a két országban és érvényre juttatása, ha igen sok korláttal is, a közös kormányzatban.) Kérdéses, hogy 1867 után ez a polgárosodási folyamat megindul-e és milyen formában a diplomácia szolgálatban? A polgárosodás semmiképpen nem jelentette a diplomáciai kar polgárivá válását.2 3 A külügyminisztérium első osztályfőnöke 1908-ban utasítást kért miniszterétől, hogy milyen szempontokat vegyen figyelembe a fiatal tisztviselők felvételénél. Ekkor mondotta Aehrenthal a címben idézetteket. „Nur die Befähigung soll entscheiden, die Diplomatie des Ministeriums des Äußern ist kein Adelskasino."24 A miniszter kijelentése megütközést keltett, Ballhausplatz-szerte mindenki döbbenten idézte a miniszter újítási viszketegét. 1908-at írtak ekkor és a Monarchia jövendő diplomáciai karát tervezték. Akik diplomáciai szolgálatra jelentkeztek, nem ismerhették Aehrenthal bizalmas utasítását, csak a közszellemet. Ezért hivatkoztak gyakran, az egész kor-22 Organisation des handelspolitischen Sektion des k.u.k. Ministerium des Äußern 1876. július 7. HHStA., AR, Fach 4, Karton 450. A század végén egy közjogi vita alkalmával a császár azt mondotta: nincs kizárva, hbgy „kereskedelempolitikai ügyekben az egyik, vagy a másik birodalomfél érdekei jussanak kifejezésre." „A külpolitika azonban mindenkor csak az összbirodalom politikája lehet." Protokolle des gemeinsamen Ministerrates 1895. június 1. GMCZ.389. Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der österreichisch-ungarischen Monarchie 1883-1895. Bearbeietet von István Diószegi (=Die Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der Österreich-ungarischen Monarchie 1867-1918. IV Budapest 1993.) 662. 23 A diplomaták társadalmi összetételének elemzésére alább részletesen kitérünk. 24 Heinrich Friedjung beszélgetése Kánia Kálmánnal, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjével 1909. január 30. Heinrich Friedjung, Geschichte in Gesprächen. Aufzeichnungen 1898-1919, hgg. von Franz Adelgasser und Margret Friedrich (=Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs 87. Wien, Köln, Weimar 1997) II 190. Ismeretes persze, hogy Aehrenthal gondolata nem új, egyidős a modern osztrák bürokrácia születésével. II. József rendeli el, hogy a hivatali kinevezéseknél ne a származást és a vallást, hanem a képességekete mérlegeljék. Vö. Marezali Henrik, Hivatalképesség és vizsgálat. In: Magyar Pedagógia 1 (1892) 13-16
