Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
608 SOMOGYI ÉVA szakban szinte változatlanul tanulmányaik és képességeik mellett családi hátterükre, arra, hogy régi magyar nemesi családból származnak. Magam, amikor azt vizsgálom, hogy hogyan hatott 1867 a diplomáciai karra, valójában nem társadalmi-szociológiai változásra gondolok. Nem hiszem, hogy egy államjogi reformnak, aminek a kiegyezést értelmezem, a társadalmi átalakulásra érdemleges hatása lehetne. A polgárosodás abban az értelemben mutatkozik, hogy a diplomáciai szolgálat hivatallá válik; szakképzettséget igénylő, fizetéssel és egyben hivatali kötelmekkel járó polgári foglalkozássá. 1868 őszén Beust kancellár, aki szeretett elvileg megalapozott felterjesztéseket fogalmazni nagyszabású tervet dolgozott ki a diplomácia újjászervezésére, a diplomáciai rangok újraszabályozására.2 5 Korábban — magyarázza Beust a császárnak —, nem merült fel az a kérdés, hogy a diplomáciai szolgálat milyen viszonyban van a külügyminisztériummal, vagy más hatóságokkal. A születésük és gazdagságuk által arra predesztinált diplomatákat esetről-esetre látták el hivatali megbízással és a hozzájuk rendelt követségi tisztviselők tulajdonképpen nem dolgozó hivatalnokok voltak, hanem rövidebb időre külföldre küldött urak, akiknek az volt a szerepük, hogy nevük fényével emeljék a követség tekintélyét. A viszonyok fokozatosan alakultak át annak a felismerésnek következtében, hogy a diplomáciai feladatokat olyan emberekre kell bízni, akik megfelelő szaktudással rendelkeznek és akik képességeiket hosszabb időn keresztül alacsonyabb rangú diplomáciai állásokban már bizonyították. így történt, hogy a diplomaták lassanként az állami hivatalnokok speciális osztályává váltak és fokról-fokra elkezdték őket ugyanúgy kezelni, mint a többi hivatalnokot. A kancellár tulajdonképpen ezt a már megindult folyamatot akarja előmozdítani és kiteljesíteni. A legfontosabb intézkedése a követségek hivatallá alakítása.2 6 1868-ig ugyanis az a gyakorlat állott fenn, hogy a követségek beosztott tisztviselői minimális fizetést kaptak és azon túl „freie Station"-t, azaz kosztot és lakást a misszió vezetőjénél, aki köteles volt szolgálati pótlékából fedezni beosztottai ellátását. Ez a rendszer célszerű lehetett akkor, amikor a misszióvezetők kíséretük számával és fényével reprezentáltak, amikor hotelben élni és étkezni kellemetlen és alantas dolognak számított, amikor arra törekedtek, hogy a fiatal diplomatákat visszatartsák a külvilággal való mindennemű érintkezéstől, abból a megfontolásból, hogy így óvják a politikai titkokat. Ma éppen ellenkezőjére vált a közfelfogás. A legtöbb követségen összesen egy-két hivatalnok dolgozik, hivatal és születés szerint is magas állású emberek. Ma a diplomatáktól megkövetelik, hogy élénk és kötetlen kapcsolatot tartsanak a legkülönbözőbb körökkel, hogy képesek legyenek kormányukat a fontos eseményekről gyorsan és pontosan informálni. Tarthatatlan, hogy érett emberek éveken keresztül másvalakinél bentlakó kosztosnok legyenek, napi programjukat egy másik ember kedve szerint osszák be. A követ pedig akarva-akaratlanul családjába fogadja azt, akit az állam utal ki számára, megosztja vele jó és rossz napjait. Egészen abszurd a házasemberek 25 Au. Vortrag von Beust betreffend die Normierung des Rangverhältnisses des österreichischen diplomatischen Corps 1868 november 14. HHStA., AR. Fach 6, Karton 1. [KZ.4217] 26 Denkschrift betreffend die Umgestaltung des Personalstatus und der Besoldungsverhältnisse der subalternen Beamten des diplomatischen Korps. o.D. [1868 novembe"]. Uo.
