Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
604 SOMOGYI ÉVA növelésére, a két birodalomfél paritásának megteremtésére. A jelenség magyarázata részben abban áll, hogy 18. század óta hagyományosan számos magyar szolgált a Monarchia diplomáciai karában. Zömmel nyugat-magyarországi tradicionálisan aulikus, katolikus arisztokrata családok tagjai, akik a bécsi Burg közvetlen közelében tartottak palotát, s akik legalább annyira kötődnek a birodalomhoz, mint a szűkebb Magyarországhoz; Esterházyak, Apponyiak, Zichyek, Pálffyak, Károlyiak és Széchenyiek fontos állomáshelyeken álltak missziók élén: a német államokban, a Szentszéknél. Ismeretes, hogy Londonban a forradalom előtti negyedszázadban Esterházy Pál herceg, Párizsban 1826-1848-ig Apponyi Antal gróf képviselte Ausztria császárát. Ezeknek az arisztokratáknak a pozícióját a magyar forradalom nem érintette, nem merült fel, hogy Apponyi Rudolf (Baden 1847-1849), Esterházy Móric (Szentszék 1848-1856) Esterházy György grófoknak(Madrid 1848-1855) meg kellene szakítaniuk szolgálatukat pusztán azért, mert Debrecenben megfosztották trónjától a Habsburg uralkodót.8 Az osztrák-magyar kiegyezés nem foglalkozott azzal, hogy milyen mértékben alkalmazzanak magyar állampolgárokat a közös hivatalokban. A miniszterelnökséghez és a király személye körüli minisztériumhoz mindenféle, rendű és rangú hivatalkérők és hivatalnokot ajánlók áramlottak, s nyilvánvaló volt, hogy a dolog a politikai „diskurzusban" is szerepet kap majd.9 Andrássy miniszterelnök mégsem gondolt azzal, hogy szabályozni kellene a magyarok alkalmazását, ahogyan az pl. az 1868. évi horvát-magyar kiegyezésben történt. A horvátok ui. azt vallották, hogy a szakminisztériumok horvát osztályaiban és a közös minisztériumok horvátországi közegeiben a horvát „honfiaknak" horvát érdekeket kell képviselniük.1 0 A magyar közösügyes felfogás eltért ettől; a magyarok nem mint külön magyar érdek képviselői jelennek meg a diplomáciában. A magyar diplomata (azaz magyar honos, magyar állampolgár) ugyanazt az összbirodalmi érdeket képviseli, mint osztrák kollégája. A magyar közösügyes felfogas szerint „a birodalom diplomáciai képviseltetése a külföld irányában" a közös külügyminiszter, a közös külügyi apparátus feladata, amely egy és oszthatatlan, a külön magyar érdek, amenynyiben egyáltalán van, oly módon jut érvényre, hogy a közös miniszter „mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett jár el."1 1 A közös (birodalmi) külpolitika ilyen értelmezése teszi lehetővé, hogy a dualizmus évtizedeiben továbbél a diplomáciai kar összbirodalmi identitása, s a kiegyezés után felnevelkedett diplomata nemzedékek magyar volta és összbirodalmi küldetése harmonikusan, komolyabb konfliktus nélkül él egymás mellett. A fentieknek nem mond ellent, hogy a magyar kormányok különösen majd a századfordulón, igényt támasztottak a magyar tisztviselők számának növelésére. Kezdetben nagyon szemérmesen, praktikus okokra hivatkozva: „nemcsak kívánatos, hanem méltányos is, hogy a k.u.k. követségeken és konzulátusokon mint 8 Erich Sieder, Österreichs Botschafter und Gesandte zwischen Wiener Kongress und Erstem Weltkriege. Versuch einer sozialhistorischen Bestandsaufnahme. (Phil.Diss. Wien 1969); Erwin Matsch, Geschichte des Auswärtigen Dienstes von Österreich(-Ungarn) 1720-1920 (Wien, Köln, Graz 1980). 9 Somogyi, Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában, 27-28. 10 Az 1868: XXX. tc. 46. § Magyar Törvénytár (Budapest 1896) 11 1867:XII. tc.8. §
