Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
592 VÁRI ANDRÁS kevesebb, mint négy kanca, három herélt, négy csikó, valamint 25 öreg sertés.171 Ügy tűnik, ezeknek az eladott állatoknak az árát a leltározók nem tudták kézbe kaparintani, különben rögzíteniük kellett volna ha nem is az összeget, de legalább az eladottak ellenértékének zár alá vételét is. Ugyanígy feltűnik, hogy a legelső vizsgálat tanűinak adatai jóval több állatról szóltak, mint amit a leltárakba fölvettek. Rothweiler gazda például csak az ecsedi pusztán tartott lovak számát 18-19-re tette.172 Ezt módosítja később, állítva, hogy fenyegetés hatására vallott. A lovakról számot adó csikós viszont azt vallja, hogy 1815-ben Szent György napkor a csikókon kívül 19 felnőtt lova volt a pusztán az ispánnak, a vizsgálat idején, augusztusban már csak 12 ló, két esztendős és három idei csikó. Ezeket az uradalmi vizsgálat végén az ecsedi pusztára kiszállt tisztek meg is találják. Ekkor a pusztán az ispán 17 lovát, 48 gulyabeli marháját, 27 öreg és 29 süldő sertését találják meg csak az ecsedi pusztán.17 3 Az ecsedi pusztán levőkön kívül azonban a háznál tartott tíz lóról és 34 fejős tehénről is vallott a gazda, és éppen 34 marháról vall az ecsedi kerülő is.17 4 Az augusztus 27-én szintén Lubinszky által készített leltárban viszont az ispánlakásnál csak hét lovat és négy tehént, négy borjút, valamint az ecsedi pusztán talált másik hét lovat, tizenhat tehént, nyolc két- és hároméves üszőt és tinót, tizenkét tavalyi és tizenkét idei borjút, további 3 öreg sertést és huszonkilenc süldőt írtak össze. Ha tehát az idei borjakat nem vették marhaszámba, ami bizonyosra vehető, akkor még az augusztus elején Ecseden — szintén a tisztek által összeírtakhoz képest is — legalább nyolc marhával és 24 öreg sertéssel kevesebb van, amihez hozzá kell még vennünk az augusztus 27-ai leltárban eladottként összeírt hét lovat és négy csikót. Még ha hirtelenségében nyomott áron is kényszerült eladni az állatokat (már ha tényleg eladta), Mikének biztosan van egy legalább négy-ötezer forintos tartaléka készpénzben. Vannak azonban még más lehetőségek is. Először is a kölcsönkihelyezések. Mike kölcsönzött terményt is, pénzt is. Például 1816 májusában a mérki bírák tanúsítványt adnak, hogy Mike 1812-ben 200 köböl rozsot adott „ully fejében" a szűkölködőknek. A kamat köblönként „két gyalog napi szám" volt.175 A fábiánháziak is művelték az ispán földjeit 200 forint kamata fejében. Ez az út nyilván később is nyitva állhatott az ispán előtt, hiszen a vizsgáló tisztek meg sem kísérelték összeírni kölcsönkihelyezéseit. Vagy talán mégsem lehetett ez olyan egyszerű. Hiszen egy hatalmát vesztett ispán csak igen nehezen találhat eszközt ahhoz, hogy az amnéziás kölcsönvevőket feledékenységükből kigyógyítsa. Az uradalomhoz, illetve az úriszékhez például 171 OLK P 404. Nr. 52. p. 360-363. A leltárat Lubinszky és Széchenyi Károly, az ispánság ideiglenes adminisztrátora írják 1815. aug. 27-én. Ez a leltár a későbbivel ellentétben nem tartalmazza a felvett dolgok értékét. 172 Uo. 23. 173 Uo. 92. 174 Uo. 24. A gazda határozottan azt mondja, hogy ezeket a fejős teheneket az udvarban tartották. Süveges János, az ecsedi kerülő viszont (uo. 29-30) a keze alatt levő 34 darab marha ecsedi, szamoskéri és fábiánházi kiteleltetéséről vall 1814-15 telén. 175 Uo. 280. Ugyanilyen gabonaügyletet tanúsít még Mike lugosi ispán korából az akkori lugosi vendégfogadós. E régebbi ügyletről a fogadó azt vallja, hogy Mike ősszel vett száz köböl rozsot, s tavaszig tartotta, akkor a szűkölködőknek az új termésig kamatként köblönként egy vékát és egy gyalog napszámot számítva adta kölcsön llo. 281.
