Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
590 VÁRI ANDRÁS egy bizonyos, korlátozott szintjének beállítása és a tisztek saját számlára történő üzelmeinek ezen a szinten való tartása volt. Ehhez kifejezetten szükséges volt a tisztek saját gazdasága és vagyona, ezt vagy ebből valamennyit lehetett a tisztek túlságos harácsolása esetén elkobozni. Ez persze spekuláció, fogalmunk sincs, hogy realista cinizmusunkkal nem jutunk-e esetleg még ahistorikusabb képhez, mint amit az előbbi, a szervezet fejlődését középpontba állító perspektívában szemléltünk. Az talán mégis állítható, hogy a tisztek makacs ragaszkodása saját gazdaságukhoz a tiszti kar szemében „gavallérvétség"-nek tünteti föl a tiszti gazdálkodás Mike ellen emelt vádját. Ez tetten érhető az idevonatkozó rendelkezések kitartó szabotálásában, a régens viszonylag elnéző magatartásában az összes ilyen ügyekben, de Mike érvelésében is, amely expressis verbis a csekély fizetést, az élelmiszerek drágulását hozta fel annak indokául, hogy — a tisztek állítása szerint — szokásosan terményspekulációkba bocsátkoztak helyzetük javítására. Mintha későbbi korok argumentumait hallanánk, amelyek a bűnöző nehéz helyzetének hangsúlyozásával igyekeznek elvenni a bűn morális elítélésének élét. Mike mondhatta volna akár azt is, hogy ameddig ilyen bizonytalan helyzetben, ingadozó árak, szeszélyes, birtokaikat hol felosztó, hol bérbe adó nagyurak függésében, egyéni életükre nézve felmondási idő, nyugdíj vagy biztosítás nélkül kellett, hogy boldoguljanak, addig persze, hogy igyekeztek félretenni, amit csak lehetett. Kétségkívül sok tiszt így gondolkodott, ami felveti azt a lehetőséget, hogy Mike egyes kapcsolatai, például Pukay érte való kezességvállalása nem valamiféle zsákmánymegosztást, tettestársi viszonyt tükröznek, hanem ennél általánosabban fejezik ki a tiszti karnak Mikével érzett szolidaritását. Pukay tehát esetleg nem azért lett kezes, mert korábban is egy gyékényen árult Mikével, hanem mert többé-kevésbé áldozatnak vélhette az egyébként eredményesen dolgozó tisztet. Hiszen számvevőként pontosan tudta, hogy Mikével példát akarnak statuálni, és olyan dolgokért büntetik, amit addig, és részben azután is majd mindegyik tiszt kisebb nagyobb mértékben szintén elkövetett. Végül annak is vannak nyomai, hogy Mike vádlóinak és ellenségeinek csoportja és a homályosan sejthető cimborák és tettestársak csoportja között nem lehetetlen az átállás egyik oldalról a másikra. Az a szolgabíró például, aki az első uradalmi vizsgálat tanúit a hely színén meghiteleztette, és így az esetleges vizsgálatbeli visszásságokat leghamarább fölfedhette volna, valószínűleg joggal tekinthető az uradalom bizalmi emberének. Rápolthi Nagy György 1815 végén földek iránti kéréssel fordult a gyámhoz. Az eredeti kérést nem találtam meg, csak az újabb levélről szóló bejegyzést, amelyben „Rápolthi Nagy György úr fájdalmát jelenti azon, hogy a házához kért néhány öl földet, noha a grófi Famíliának sok szolgálatokat tett, meg nem nyerhette, sőt téli időben ki kellett a szomszéd helyéből hurtzolkodnia, mire nézve azt nyilatkoztattya, hogy ennek utána a maga legszorosabb kötelességét fogja követni."169 A fenyegetés ellenére Rápolthi Nagy Györgyöt meghívták az úriszék tagjának, ottani szerepét persze nem lehet rekonstruálni, hiszen csak a tanúvallomások, al- és felperesi replikák és az ítéletek 169 OLK P 407. 1816. Nr. 175, kelt Nagykárolyban 1816. jan. 19-én, megkapták Pesten jan. 31-én.
