Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
572 VÁRI ANDRÁS az évi döglött borjúk számát a lopottnak állított borjúk számánál nagyobbra téve. Viszont az úriszék elítéli, de a vármegye felmenti az ispánt a sok különböző tanú által különböző időpontokra nézve tanúsított nagykárolyi gabonaszállítások vádjában. Ezek a tételek az 1815 augusztusi vállaji, ill. mérki községi feladások pontjaira épültek, és mint feljebb bemutattam, a vallomások szemkápráztató mutációkon estek át. Az viszont, hogy az úriszék ezek nagy részét megítéli (1885 Ft értékben), a megye pedig semmit — nem magyarázható teljesen a vallomások fordulataival, hanem csak a megye alapbeállítódásával. A megye erre a vallomásokra épülő vádpontra, szemben az előbbi hasonlóval, már azt mondja, hogy nem elég konkrétan adja meg a kárt, nem tűnik ki belőle eléggé az ispán szerepe, és nem világos, hogy eladásra vett vagy uradalmi gabonáról van szó.95 Véleményem szerint ki van zárva, hogy ez az értékelés az ötvennél több eset mindegyikében megállná a helyét. Itt vagy arról van szó, hogy a megye széke alapvetően szkeptikus a paraszti tanúvallomások bizonyító erejével szemben, vagy nem győzi idővel és erővel a kielégítően bizonyított tételek szétválogatását a bizonyítatlanoktól. így vagy úgy, de ennek az az eredménye, hogy a megyei bíróság nemigen tud meszszebbre merészkedni az igazság kiderítésében, mint ameddig a nagybirtok írásbeliségének fénye elvilágít. Saját eszközei, lámpásai ugyanis nincsenek. Legelső sorban is köti a magyar perjogi hagyományban a bíróságnak kijelölt passzív szerep. Az előttünk álló perben például nagyon ritkán történik meg, hogy a bíróság saját kezdeményezéséből kiegészítő bizonyítást javasol, vagy a meghiteleztetendő tanút más kérdésre nézve is kihallgatja, mint amire nézve azt az al- vagy felperes tanúskodásra felkérte, legyen az bár ugyanazon félnek egy másik bizonyítandó állítása. Am néha mégis előfordul ez is, így kérdeznek bele például a vállajiak éjszakai gyűléstartásába vagy abba, hogy a község pecsétjének a bíróknál vagy az ispánnál volt-e? így tehát nem csak a jogfelfogás szab gátat az aktívabb bírói szerepnek, de talán a bíróság kapacitása is. Ez egyszerűen időkérdés is: a fellebbezett sedes censurae jegyzőkönyvezett kifogásai a számadó tiszt válaszaival a kifogásokra és az egyes kifogásolt és megválaszolt pontokra vonatkozó ítéletekkel 158 fólió oldalt tesznek ki, ezt kell a megye székén pontról pontra átolvasni, átszámolni, megítélni.96 Szerintem majdnem lehetetlen feladat. De nemcsak idő nincs, hanem más segítség sem. Egy olyan görbe világban próbálnak itt igazságot osztani, ahol még egy kőfalnak is „csak" a magassága, mélysége és szélessége változik ölenként (1. a csűröskert kerítésével kapcsolatos vitát fentebb), ahol a bíróság nem rendelkezik adatokkal, regisztrált, egyértelmű ismeretekkel például az elmúlt négy év helyi gabona-áralakulásáról, de még saját közegeinek, szolgabíráinak korábbi döntései sincsenek regisztrálva vagy nem hozzáférhetőek.9 7 95 Uo. 835-890. 96 Uo. 980-1138. 97 Az egyik vádpont például az, hogy Mike elsikkasztotta az Erdélyből a pusztákra telelni hajtott marhákért fizetett fűbért. Ezt az első vizsgálatban nem tudják a tanúk konkrétan bizonyítani. Az 1816 nov. 17-től kezdődő kiegészítő vizsgálatban viszont a korábbi pusztateremi számadó gulyás, Hasznos Imre azt vallja, hogy 1810-ben, 1811-ben és 1812-ben is ott voltak az erdélyi marhák. A tanú kompetens és teljesen konkrétan vall, de az 1817 januári úriszék elmozdítja tanúságtételének meghitelezésétől, mivel Mike pálinkalopásért följelentette és a fiskális megbüntette a tanút. A bün-
