Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 567 marhával kapcsolatos vádpontokat erősítendő 1816. november 17-ével kezdődően az uradalmi tisztek pótlólagos vizsgálatot folytattak a pásztorok és béresek körében, amely ugyan az ispán pontos állatszámát nem tudta kideríteni, de meglehetős egyértelműen igazolta, hogy ami széna vagy zab volt a vállaji majorságban, azt mind az ispán marhája kapta.7 9 Kártérítést azonban ennek ellenére egy fillért sem ítélt az űriszék. Ha ítélt volna, az uradalom számára már lefoglalt állatállomány takarmányozási költségeit is az ispánnal fizettette volna meg, tehát dupla kártérítést adott volna az uradalomnak. Ez viszont azt jelenti, hogy az uradalom sok ezres követelése ab ovo abszurd volt. A megye székének ítélete szerint is jogos az állatok elkobzása. Az elkobzásnak elegendő oka, hogy az instrukciók a deputátumnál nagyobb állattartást ismételten tiltották és elkobzással fenyegették. De ezt az elkobzást is csak a deputátumot vagyis az engedélyezett jószágtartást meghaladó állatszámra mondták ki, ami azonban az ispán összes vagyonának kb. harmada.8 0 A megye ezen a ponton sem hagyta érintetlenül az uradalom reputációját. Miközben leszögezi, hogy egyértelműen bebizonyosodott az instrukció áthágása, és jogi értelemben ez a döntő, az ítélet szövege tartalmaz jó egypár „habár"-t is. Habár a fő tisztség és maga a Tutor, a gyám tudomásával történt is a marhatartás, ez nem mentség az instrukció áthágására.81 Habár a bevádolt tiszt gazdálkodásbéli érdemeit a felperes cáfolni nem próbálván elismerni látszik, és habár mindezen érdemek „Mentségére és némely részben dicséretére is szolgálni... tekintetet érdemelni látszanak", ez sem menti az instrukció áthágását.8 2 Az ilyen, Mikét elítélve-dícsérő ítéletindoklás valószínű közönsége, címzettje a többi gazdatiszt lehet, vagy a Károlyi-apparátus vagy a megyebeli gazdatisztség egésze. A marhatartás kérdésében nem pusztán az uradalom és Mike álláspontja áll szemben egymással. A saját gazdaság, különösen pedig annak az uradalmon való élősködése a gazdatisztek hagyományosan legelőnyösebb vagyon-felhalmozási lehetősége volt. Erre persze az uradalmak is idejekorán rájöttek, és például expressis verbis tiltották a tiszt saját gazdaságának roboterővel való művelését. Am ez csak a legláthatóbb visszaélés volt. Az iga „eltévedését" a tiszt földjére vagy a tiszt terményével való megrakodását látja és — mint Mike András ispánnak saját kárán kellett megtapasztalnia — tanúsítja az egész falu. Az állattenyésztésben ennél 1812-ben a fábiánházi zsidó árendástól. Ezenkívül mind a fábiánházi, mind a mérki bírák vallják, hogy ami dohánykórójuk csak volt, azt hivatalviselésének kezdetétől fogva ingyen odaadták Mikének, aki azon teleltette ki juhait. Később ebből vádpont lesz, hiszen a helységeknek kára lett abból, hogy nem adhatták el a kórót, az úriszék előtt mind Fábiánháza, mind Mérk elengedi az ispánnak ezt a tételt, tovább fokozva a korábbi egyetértést, Vállajnak viszont megítélnek 200 Rft kártérítést. Uo. 835-890. 79 Uo. 452-474. Az ispán állatait leginkább 12-14 ló és ugyanannyi tehén számában adják meg. 80 Vö. a felperesi nyilatkozattal uo. 485-6, amely szerint Károlyi József instrukciója az ispánok deputátumában három ló, két tehén és két sertés tartását engedélyezi, de nem az urasági, hanem a községi legelőn. Mivel teheneinek összes becsült értéke 4810, lovaié pedig 8350 forint volt, így még akkor is tízezer forintnyi kára lett az elkobzásból, ha a deputátum szerint tartható állatok fejében a legértékesebb állatokat kapja vissza. Uo. 734-744. 81 Uo. 1178. 82 Uo. 1179.
