Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
564 VÁRI ANDRÁS vére, tehát „szakértői vélemény"-re hivatkozva tette. Itt ki nem mondva, de elébe helyezik a tanúkat és a szakértői véleményt a számadásnak. Hiába szerepel a számadásokban X. mennyiségű fa vagy Z. darab tégla kiadása, ha a „szakértő" mérnök azt mondja, hogy kevesebb tégla kellett, hogy menjen a kerítésbe, akkor az ispán az, aki bizonyítani tartozik, hová tette a többit, illetve ha a tanúk megvallják a favágást, akkor azt, hogy hová tette azokat a vallomásokban szereplő fákat. Ez annyiból reális, hogy korántsem biztos, hogy például a hetehegyi 68 fa mögött, amit a tiszt számadásaiban bevett, illetve kiadott, nem állt akár háromszor 68 másik szálfa kivágása — hiszen honnan lehessen azt utólag vagy kívülről tudni, hogy a kivágott fák azonosak a számadásba bekerült fákkal? A számadások és belégek végigkísérik az egyszer már nyilvántartásba vett anyagok űtját a felhasználásig vagy eladásig, de az első regisztráció neuralgikus pontja az ellenőrzésnek. A legkönnyebben ellopni a regisztrálás előtt álló dolgokat lehetett, egyszerű, és feltehetőleg gyakran alkalmazott trükk tehát, hogy az első számbavételnél a valóságosnál kisebb anyagmennyiséget vételez valaki be, az utolsó, az uradalmi gazdasági vérkeringésből való kikerülés előtti regisztrációs lépcsőben pedig a valóságosnál többet ad ki. A különbözet az övé. Ez nem valamilyen általam hozott következtetés, az iratok expressis verbis tartalmazzák a bizonyítás terhének ide-oda tologatását a számadásba-vétel előtti eltulajdonítás gyanújával kapcsolatban. Mivel Mike egyrészt helyszíni vizsgálatot kért annak megállapítására, hogy nagykárolyi házának fedélszéke nem puhafából, mint amilyenek a hetehegyi fák, de keményfából készült, a fedélszékhez szükséges 20 csertölgynek a szaniszlói erdőről való megvásárlásáról szóló tanúsítványt pedig mellékeli is, az uradalmi replika így érvel: „Igenis, vett ugyan az all-Peres a nevezett erdőn Epülett Fákat, de azokat is urbarialis robot erővel szállítatta Vállajra, és ottan lett kifaragtatások után Nagykárolyban is — azonban az all-Peres által bebizonyított épülett fák sem az kereset alá, sem az confiscatio alá nem tartoznak —, mert nem az kívántatik az all-Peres által bebizonyítatni, hogy mennyi Épület fákat vett akárhol is, de az, hogy a 2k számú Documentummal bebizonyított Hetehegy névű Erdőben vágattatott 68 darab Epülett Fákból a Tanúk egyenlő vallomásaik meg czáfolások mellett egy darabot sem vitetett légyen az akkori épült Nagykárolyi Házához, amit tsak úgy mutathat meg az all-Peres, hogyha az általa bebizonyított 20 darab vett épülett Tölgyfákon felül több nem találtatna, melly ellenkező esetre a Confiscatio alájön... ,"7 4 Persze, ha az ember visszalapoz, akkor azt látja, hogy amit a felperesi replika a „tanúk egyenlő vallomások" által bizonyítottnak állít, a 68 darab Hetehegyen vágott fa Nagykárolyba szállítása, az korántsem bizonyított, csak puszta állítás. A legelső vizsgálatban többen mondják, hogy a hetehegyi vágásból a fát Vállajba szállítottak, azt is többen mondják, hogy ebből kb. 30 darabot gerendának kifaragtak, de hogy ezeket Nagykárolyba szállították volna, azt egyedül a delator Schulteis Ádám állította, ő sem saját tapasztalatból, hely, idő és további tanúk megadása nélkül. A gazda Rothweiler legelső vallomása szerint a kifaragott kb. harminc gerendából húsz még ma is ott van a vállaji udvaron, de „nem tagadja", hogy egynéhány fa Károlyba is vitetett, amelyeknek száma így tíznél több nem 74 Uo. 488-489. (Replica lae Illmae Partis A. ad Replicam Partis I. No. 4°.)
