Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 563 szautasítja a számadások bizonyítékként való fölhasználását, rögtön megváltoztatja álláspontját mihelyt a számadások az ő keresetét támogatják, s nem habozik idézni őket. Az ispán állítását, miszerint tetteit látták, ismerték és engedélyezték elöljárói, az uraság nem méltatja figyelemre. Hallgatása beismeréssel ér fel, mivel valóban igen nehezen elképzelhető, hogy hogyan tudott volna az ispán heteken át tűzifát hordani, téglát égetni, azután a téglát elszállítani a nagykárolyi, tehát az uradalmi székhelyen levő téglaégetőbe, illetve téglaégetőből űgy, hogy az ottani számos tiszt ezt ne lássa, ne tudja és legalább valaki ne engedélyezze. A vármegye széke 1818 januárjában hozza első ítéletét.7 3 Ez az elcsapott ispán 1814. és 1815. évi számadásaira vonatkozó kifogásokat csak részben látja megalapozottnak. Ez konkrétan az úriszéken megítélt összeg egyharmadát, 486 rajnai forintot jelenti. Ezután ugyanitt, tehát a vármegye székén külön perként felveszik a kár térítését kereső summás pert is. Ezzel a vármegye visszautasítja az ispán felfogását, miszerint őt ugyanazért a dologért két perben akarják megítélni, hiszen a számadások fölötti per és a kártérítésért indított per tárgya ugyanaz lenne. Ellenkezőleg, a vármegye is jól el tudja képzelni, hogy bizonyos dolgok a számadásokban nem jelennek meg, mert már korábban ellopták őket, így nagyon is lehet a tiszti cselekedeteket egyszer számadásbeli, másszor pedig kártérítési per tárgyává tenni. Lehet tehát a számadások fölötti pertől függetlenül kártérítési perben keresni a számadásokon túlmenő károk megtérítését, de a bíróság ez esetben is ragaszkodik a károk nagyságának és a kárt okozó cselekedeteknek teljes földerítésére. 3/c. Tanulságok a per aktáiból Hasznosnak bizonyulhat, ha a „szokásos" birtokosi-tiszti konfliktusokat messze meghaladó terjedelmű és komplexitású perben a bíróság iránytűnek szánt elvi kijelentéseit a mögöttes feltevések, elvek, társadalomkép felől faggatjuk! Ezt legjobban az úriszéki és a vármegyei ítélet pontjainak szembesítésével tehetjük meg. Itt most figyelmen kívül hagyjuk a kérdést, hogy lehet-e a delatorok vallomását használni, hiszen ezt már mérlegeltük — most más dolgokhoz szeretnénk eljutni. Az úriszék bizonyítottnak vette a hetehegyi favágást, az uraság meszesgödréből a mész eltulajdonítását, a kevesebb tégla beépítését a kerítésbe, és az így keletkezett többlet ellopását, az ispán saját házára fordítását. Ezt egyrészt a tanúvallomásokra, másrészt a számadásokra, harmadrészt a csűröskert kérdésben forgó kerítésének utólag, és nem helyszíni felmérés alapján készült mérnöki ter-73 Uo. 1161. A vármegye széke 1818 január 21-én ül össze, elnöke Kisdobronyi Isaák Sámuel első viceipán, tagjai Szentléleky Antal, Tolnay Imre, Nagy István, Fekete Márton táblabírák, Szirmay Lajos főszolgabíró, Komoróczy Lajos, Ajtay Sámuel, Zanathy Ferenc, fzsák Lajos atszolgabírák, Lentsés István, Szerdahelyi József, Boer János, Radáts Antal esküdtek, Horváth Antal főfiskális és Berentzei Kováts Sándor főnótárius. Ez majdnem a megye teljes tisztikara, csak az uradalmi vizsgálatokban közreműködő és az úriszéken is tagként résztvevő szolgabíró, Rápolthy Nagy és esküdtje hiányoznak, viszont a Mike védőtanúit hiteleztető szolgabíró és esküdtje, Komoróczy és Boer tagjai a megyei bíróságnak.
