Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 553 a tanúskodástól való elmozdítását elérni. Erre a pontra replikáiban mindig viszszatér, de — legalábbis az úriszék előtt — ez is csak egy-két esetben sikerül. Azonnali figyelmet keltett viszont az ispánnak a vállajiak vádjait készítő titkos éjjeli gyülekezettel kapcsolatos előadása. Már az első, 1816. augusztusi úriszéken „az Úriszék tagjainak, különösen a jelen lévő Magistrátualis Fő Fiscalis Úrnak kívánságára, kinek az illyes tilalmas öszve gyűlést szemmel tartani kötelessége, ezen 5ik Tanú mint akkori Vállaji Kis Bíró megkérdeztetett a Conventiculum tartása eránt, mellyre azt felelte, hogy igenis О járta fel a Hellységben a Lakosokat a Sultész Ádám parantsolatjából, azon meg hagyással hogy a Nép ne a Bíróhoz ha nem egyenesen a Sultész Ádám házához gyúljon össze késő estve, aminthogy a Tanú a Parancsolatban el is járt a Bíró pedig a Gyűlésbe meg sem jelent."40 Ugyanezt a kérdést hasonlóan feleli meg a hetedik rendű, tíz vállaji esküdtből álló tanúcsoport is, nem jelentéktelen kiegészítésekkel. Első ezek között, hogy Schulteis a kisbírót a vizsgálat első napjának estéjén a vizsgálatot vezető fiskális nevében küldte a nép közé, mintha az hívná össze a gyűlést. Második, hogy a házánál közösen írt panaszok „solemizáltattak", rájuk az ott lévők megesküdtek. Harmadik, hogy a főkolompos Schulteis a gyűlés egybehívása előtt fél napig a plébános úrnál múlatta az időt.4 1 Feltűnő, hogy bár az úriszéknek a megyei főügyész nem volt ugyan tagja, mégis a tanúvallatási jegyzőkönyv szerint az ő sürgetésére kérdeztek rá az éjjeli összegyűlésre. Ezen az első úriszéken az alapvizsgálat tanúival kapcsolatban már leszögezik, hogy delator, feljelentő tanú nem lehet. így az úriszék nyilvánvalóan vagy a jelen lévő vármegyei főügyész, vagy a törvényes bizonyságot alkotó szolgabíró és esküdt nyomására fogadja el Mike kifogásait, és kérésének megfelelően delatornak, vádlónak minősíti, az eskütételtől elmozdítja, és hazaküldi magát az elsőnek tanűskodó Sultész Ádám vállaji gazdát, és az ispán ellen augusztus 8-i keltezéssel írásbeli feladásokat beadó, az ugyanakkor zajló uradalmi vizsgálatban „7. számú tanú"-ként egy csoportba sorolt vállaji gazdákat, esküdteket is. Elmozdítanak még az eskütől egy olyan tanút, akit az ispán 15 botütéssel büntetett és az vallomásában — egyebek között — ezt is fölpanaszolta. Nemigen tudom megmondani, mennyire volt a korban szokásos a delationak ilyen kiterjesztő felfogása, de az biztos, hogy az uraság képviselője megpróbálta útját állni: „A Mgos Uraság részéről azon észrevétel s kívánság terjesztetett szóval az Uradalmi Szék eleibe, hogy a 7. renden kinevezett tanuk ... nem úgy állanak, mint vádlók, s panaszlók, hanem tsak mint bizonyító esküttek, kik nem a magok sérelmeket panaszollyák, hanem a több lakosok panaszainak Valóságát bizonyíttyák".42 Az elmozdítások ügye azonban, amint azt a megyei emberek is tudhatták, igen kényes, nehéz dolog. Az ispán „normális" igazgatási tevékenysége során — az uradalom érdekében — folyamatosan bünteti, jogosan, testi büntetéssel is, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat. Büntetéseivel a falu vezetőit, sőt saját alárendeltjeit, például hajdúját sem igen kíméli. Ennek megfelelően alig lehet olyan tanút találni, aki ne lenne sértett fél, és így, Mike érvelése szerint egyben érintett 40 OLK P 404. Nr. 52, p. 74. 41 OLK P 404. Nr. 52, p. 74-75. 42 OLK P 404. Nr. 52, p. 76.
