Századok – 2004

Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539

URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 541 Másrészt nyilván igaz az is, hogy ha nem kívánunk megmaradni a modellek szintjén, akkor a hatalom közvetítőinek viselkedési rendjét és annak változásait csak a helyi történések drámáin keresztül tudjuk rekonstruálni. Próbáljuk meg tehát kihasználni a Károlyi-birtokigazgatás egyik legnagyobb terjedelmű, több éven át zajló számadási és kártérítési perét és párhuzamosan futó „összbirtoki" igazgatási anyagait arra, hogy a konfliktus kapcsán többet tudhassunk meg a birtokigazgatás tényleges hatalomgyakorlási mechanizmusairól!5 2. A nagykárolyi uradalom és a vállaji ispánság Nagykároly mezővárosa Szatmár vármegyében nemcsak a nagykárolyi uradalom, de 1788-ig az összes Károlyi-birtok igazgatási központja is volt.6

Ekkor Pesten állítottak fel egy központi igazgatási szervet, mellyel párhuzamosan formalizálták a birtokok már korábban is szokásos három kerületre való felosztását. A nagykárolyi kerületbe került a birtokok többsége, az északkeleti országrészben fekvő tíz uradalom. A birtokkerületeket inspektorok, az egyes uradalmakat tiszttartók irányították. A nagyobb uradalmak több ispánságra oszlottak, a nagykárolyi uradalomban például már 1790-ben volt vállaji, szaniszlói, nagymajtényi ispánság. Az űj szervezeti egységeket és velük az új tiszti állásokat, új ispánokat a feladatok sűrűsödése tette szükségessé. Tehát a szervezeti differenciálódás egyben üzemi sok színűséget is takar, az ispánság többnyire majorságot, szőlőt, gulyát, kondát, juhnyájakat, malmokat, sör- és pálinkafőzdét is jelentett. A nagykárolyi uradalom az 1790-es évek elején jövedelmének nagyobb részét még kocsmáitatásból 5 A birtokigazgatásban kialakuló tisztségekkel már Domanovszky Sándor tanítványainak uradalomtörténeti monográfiái is foglalkoztak. A tisztségek mögötti valóságos viszonyokra leginkább Wellmann Imre figyelt: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815-ös esztendőkre. Budapest 1933. A birtokigazgatást pusztán formális szempontból tárgyaló számos munkát itt nem sorolom föl. A formális igazgatási modellt és a mögötte zajló tevékenységet először Bán Péter nézte egységben: A nyugat-dunántúli Batthyány-uradalmak birtokigazgatási rendszere a XVII. század első felében. Agrártörténeti Szemle, 1977. 1-2. sz. A témát címében tartalmazó monográfia, mely azonban az egyes birtokok igazgatását minden gazdálkodási sajátosságuktól, adottságuktól elszakítva tárgyalta és pusztán formális szempontok alapján rendszerezte: Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata, 1711-1848. Ép. 1980. Ezután többen is foglalkozni kezdtek a témával, így pl. Fülöp Éva Mária: A tata-gesztesi uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. sz. első felében. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1981-83, továbbá Vári András: A nagybirtok birtokigazgatásának bürokratizálódása a 17-19. században. Történelmi Szemle 1990, Nr. 1-2, 1-27. Az itt fölvetett problémákhoz az uradalom és alávetett mezővárosi közösségeinek kapcsolata is releváns: Kovács Ágnes: A földesúri joghatóság érvényesülésének néhány kérdése a csongrádvásárhelyi uradalomban a XVIII-XIX. század fordulóján, in: Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. II. k. Mezővárosok, Szolnok 1974, 59-74, ill. uő: A mezővárosi önkormányzat és a földesúri joghatóság a dél-alföldi Károlyi-uradalomban. In: Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae. Series Historica XXIV). Magyar Történeti Tanulmányok X. Debrecen, 1977. 47-91. Az itt ábrázolandó konfliktushoz nagyon hasonlót mutatott be Erdmann Gyula: Az úrbéres terhek növekedése és egy gazdatiszt-kiskirály üzelmei Békéscsabán a XIX. század elején In: Rendi társadalom - polgári társadalom 3. Társadalmi konfliktusok, szerk.: A. Varga László, Nógrád Megyei Levéltár Salgótarján 1991, 133-138. Egyfajta áttekintést próbált adni Vári András: Der Großgrundbesitz als Konfliktgemeinschaft - in: Jan Peters (szerk.): Gutsherrschaftsgesellschaften im europäischen Vergleich, Berlin 1996, 253-273. 6 Gróf Károlyi Antal 1788-ban állított fel először központi igazgatási szervet Pesten, a cancellaria centralis-t. Addig az összes birtokokat igazgató főtiszt, például Sváby Kristóf 1768-1785 között nagyobbrészt Nagykárolyból intézte a dolgokat, formális centralizáció nélkül. Károlyi birtoktört.: II. 199-200, 242.