Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
52 HONVÁRI JÁNOS Az egyik hódmezővásárhelyi tsz-tag 1954-ben azzal a javaslattal fordult a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy a tsz-ek kizárólag saját igényeik kielégítésére (és semmiképpen sem mások számára végzendő bérmunka céljából) tarthassanak legalább egy szántótraktort és egy pótkocsis vontatót. Molnár Imre azzal indokolta javaslatát, hogy a gépállomások annyira tűi vannak terhelve, hogy a munkákat „csak késedelemmel" tudják elvégezni. Az FM Gépesítési Főigazgatóság elutasító válaszában azzal érvelt, hogy a tsz-ek gépi kiszolgálására a gépállomások hivatottak, és a közös gazdaságok gépesítésének célját nem érnék el akkor, ha a mezőgazdasági nagygépeket a tsz-ek kapnák, mert a tsz-ek „a nagy erő- és munkagépeket nem tudják megfelelően kihasználni".5 7 A gépállomások azonban időnként, minden tiltás ellenére, titokban mégis adtak el traktorokat és más gépeket a termelőszövetkezeteknek, amelyek malacokkal, borral stb. fizettek.5 8 Ha komplett traktorokkal, nagygépekkel nem is, de vetőgépekkel, munkagépekkel és főleg alkatrészekkel — szintén titokban — magángéptulajdonosokkal is kereskedtek a gépállomások.5 9 Az FM Kollégium 1955. május 15-i ülésén szokatlanul heves, időnként egymás sértegetésének határát súroló vita alakult ki a termelőszövetkezetek gépesítésével kapcsolatban. A kérdést a tisztázás szándékával Erdei Ferenc vetette fel, akire — saját bevallása szerint — „kínosan nyomasztóan nehezedett" néhány probléma, pl. vásárolhatnak-e a tsz-ek teherautót, kerti traktort, használt mezőgazdasági gépeket, és hogyan oldják meg a belső szállításaikat. A résztvevők határozottan ellenezték, hogy a tsz-ek teherautón és kisgépeken (főleg a majormunkák során használt takarmány-előkészítő gépeken) kívül más gépeket kapjanak. A gépesítést felügyelő miniszterhelyettes, Szőke Mátyás úgy fogalmazott, hogy a tsz-ek gépekkel való felszerelésével „nagyon óvatosan" kell bánni. Szőke szerint a gépállomás nem „önmagáért", hanem a tsz-ekért való intézmény, ide kell koncentrálni az ún. tanácsi szektor6 0 mezőgazdasági gépállományának legalább 90%át, a tsz-ek kezében legfeljebb a gépi állomány 10%-a maradhat. Ez is csak abban az esetben, ha a vásárlásba, javításba, felhasználásba a gépállomásnak beleszólási lehetősége lesz. Kökény Mihály miniszterhelyettes még a 6-7 lóerős, egytengelyes kerti traktorok juttatását is „veszélyesnek" tartotta, szerinte teherautót is csak készpénzért adjanak el a tsz-eknek, hitelt — méltányosságból — legfeljebb a miniszter engedélyezhet. A tsz-ek vontatóval való ellátását egyedül Soós Gábor AMG főigazgató-helyettes támogatta. Azzal érvelt, hogy a teherautó túlságosan drága, a vontató üzemeltetése olcsóbb és azt a tsz jobban ki tudja használni. Legmesszebb 57 MOL XIX-K-l-x 192. doboz. Molnár Imre hódmezővásárhelyi tsz-tag dátum nélküli levele az FM Gépesítési Igazgatóságának, ill. uo. a GI 1954. február 3-i válasza. 58 Az albertirsai gépállomás úgy adott át egy R 50/55-ös erőgépet a Karcagi Szabad Ifjúság Tsz-nek, mintha a roncs gépet a MEH-nek adták volna át. Egyes gépállomások valóságos roncstemetők voltak, tehát súlyban a gép nem hiányzott. A tsz a gépért malacokkal fizetett. Hasonló eset történt a Dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nél is, itt a gépállomási Fordson és Cormick traktorokért borral fizetett a tsz. (MOL XIX-K-l-ah 21. doboz.) 59 Ily módon pl. kiselejtezett traktoros vetőgépek is magánosok tulajdonába kerültek. (XIX-K-1-c 40. doboz. FM Kollégium 1955. május 15-i ülése.) 60 Tanácsi szektor alatt a nem állami (szövetkezeti és egyéni) gazdaságok kezelésében lévő földterületeket értették.
