Századok – 2004

Történeti irodalom - Paul Stephenson: Byzantium’s Balkan Frontier (Ism.: Kálsecz Kata) II/503

505 TÖRTÉNETI IRODALOM szerepel. A Tiszát Tisa-ként tünteti fel. Arad városa rosszul, Avad néven tűnik fel, míg a Vaskapu angolul (Iron Gates). Később a szövegben (193. о.) a Vaskaput szerb nyelven is megadja (Djerdjap), rosszul. A Vaskapu szerb neve helyesen: Derdap. A recenzió írója hiányolja, hogy sem a Vaskapu, sem pedig a Duna-Száva vonaltól északra fekvő földrajzi nevek nem szerepelnek magyarul, holott ezek a területek a Magyar Királyság részét képezték. A magyar-bizánci (só)kereskedelem és a dalmát városok belső kereskedelmi szabályozásának tárgyalása után tér rá a szerző a Magyar Királyság dalmáciai hódításának ismertetésére. Kálmán dalmát hódításainak egyedüli okát a magyar királyi bevételek (a dalmát városok jövedelmével való) nagyarányú növelésében látja (197. o.). A szerző ezen kijelentése a recenzió írója számára elfogadhatatlan. Tudjuk, hogy Kálmán I. (Szent) László terveit folytatta, amikor Dalmácia meghódítása mellett döntött. Nagyon sajnálatos módon Stephenson említést sem tesz I. László horvátországi hódításáról, s az 1097. évet adja meg Horvátország Magyar Királyság általi meghódításának időpontjaként. Valószínűleg kereskedelmi szempontok nem játszottak szerepet Kálmán adriai hódításaiban. Egyrészt, mert Kálmán nem rendelkezett tengeri flottával, s az Adriát Velence hajói uralták. Másrészt, Magyarország sem a 11-12. század fordulóján, sem később az Árpád-kor folyamán nem kereskedett a dalmát városokkal, sem pedig Dalmácián keresztül Velencével, vagy más balkáni területtel. A kereskedelmi előnyök Velence számára voltak igazán fontosak adn.á kereskedelmi útvonalának zavartalan biztosítása miatt. Kálmán hódításának leginkább politikai-diplomáciai jelentősége volt. A szerző Horvátország 1097. évi elfoglalásának ismertetése után a velencei dogé és Kálmán között megkötött szerződést elemzi. Stephenson 1098-ra keltezi a szóban forgó szerződést. Megemlíti (198. o., 41. sz. jegyz.), hogy a dokumentum keletkezésének időpontjával kapcsolatban vita alakult ki a kutatók között. Nem említi meg azonban ennek az okát, hogy a Codex Trevisanus, amely megőrizte ezt a szerződést, nem tartalmaz pontos dátumot. A szerző a dokumentum normann-ellenes élét emeli ki, holott az semmilyen szempontból nem hozható kapcsolatba a normannokkal. A conventio amicitiae egyetlen célja Velence és Magyarország érdekszférájának elhatárolása volt a pillanatnyi status quo alapján. A téma szempontjából fontos lett volna, de Stephenson meg sem említi, hogy Kálmán a szerződésben kétségbe vonja a dogé jogát a Horvátország és Dalmácia hercege cím használatára. Ugyanis ez a mozzanat jelezte előre Kálmán további szándékát (ti. hogy nem elégszik meg Horvátország meghódításával). Kálmán 1102. évi horvát királlyá koronázásával kapcsolatban megállapítja, hogy a koronázásra azután került sor, miután Kálmán elfogadta a Pacta Conventai (199. o.). A szerzőnek sajnos nincs tudomása arról, hogy a Pacta Conventa néven ismert irat, bár tartalmaz valós elemeket, egy 14. század közepi hamisítvány, így nem tekinthető hiteles forrásnak. A szerző azon megállapítása sem állja meg a helyét, miszerint 1102-ben Kálmán felvette a Horvátország és Dalmácia királya címet. A Dalmácia királya cím csak Dalmácia meghódítása után, 1105-től került a magyar királyi titulusok sorába. A Dalmácia meghódítását közvetlenül megelőző események legfontosabbika Joannész Komnénosz és Piroska házassága. A házasságkötéssel kapcsolatban I. Alexiosz Komnénosz császár indítékaként a szerző megállapítja, hogy a baszileusz Kálmán normannokkal való szövetségkötésétől tartott (199. o.). Stephenson megállapításával ellentétben a magyar-normann szövetség már létezett attól kezdve, hogy Kálmán feleségül vette a szicíliai normann Roger gróf leányát. Piroska és Joannész házasságának a kronológiája is kérdéses. Makk Ferenc részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel „A Kálmán-ági királyok külpolitikájának néhány kérdése" című tanulmányában (In: Uő: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok a magyarság régebbi történelméről. Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 1998. 177-198. 177-180.) Ezt követően a szerző, Kálmán dalmát hadjáratának ismertetése után, hosszasan elemzi Kálmán 1108. május 25-én Trau (Trogir) városának adott privilégiumlevelét. Az értekezés a magyar hódításra adott velencei válasszal folytatódik (az 1112-re tervezett, de 1115-ben kivitelezett velencei hadjárat). A fejezetet az 1127-1129. évi magyar-bizánci háború zárja, melynek menetét a szerző részletesen ismerteti (205-210. o.), de szót sem ejt a háború okairól, hogy a császár 1116-ban Dalmácia kérdésében Velencét támogatta; súlyos sérelem érte a magyar kereskedőket, akiket a bizánciak ki akartak szorítani a levantei kereskedelem balkáni útvonaláról; s végül a fő ok: a császár udvarába fogadta a trónkövetelő Álmos herceget. A recenzió írójának véleménye szerint ezen tények ismerete elengedhetetlen a magyar-bizánci háború megértése szempontjából. A következő fejezet I. Manuél Komnénosz nyugattal való konfrontálódásáról szól [Manuel I Comnenus confronts the West (1143-1156)]. Mire Manuél Komnénosz trónra került (1143) az északbalkáni területeken kicsúszott az ellenőrzés Bizánc kezéből. Dalmácia kizárólag Magyarország és