Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
Л MEZŐGAZDASÁGI NAGYGÉPEK ÁLLAMI MONOPÓLIUMA. 47 össznépi, de azért mégiscsak szocialista, ezért nem lehet vele szemben ugyanazt a módszert alkalmazni, mint a tőkésekkel szemben.3 5 A kolhoztulajdont és az ebből fakadó árutermelést 1952-ben és a „közeli jövőben" Sztálin hasznosnak tartotta, de hosszú távon az árutermeléssel együtt a megszüntetendő kategóriák közé sorolta. A csoporttulajdont és az ebből fakadó árucserét a szovjetunióbeli termelési viszonyok két olyan területének tartotta, ahol a „termelőerők-termelési viszonyok" összhangja leginkább megbomlik, vagyis ahol a termelési viszonyok elmaradnak a termelőerőktől.3 6 A kolhoztulajdon azonnali államosítását tehát elvetette, az ellen azonban tiltakozott, hogy a hosszú távon felszámolásra ítélt „alacsonyabb fokú" tulajdonformát a mezőgazdasági nagygépek eladásával erősítsék. „Megbocsáthatatlan vakság volna azonban, ha nem látnók, hogy ezek a jelenségek ugyanakkor már most is fékezni kezdik termelőerőink erőteljes fejlődését, mivel akadályozzák az állami tervezést abban, hogy az egész népgazdaságot, különösen a mezőgazdaságot teljesen átfogja. Nem lehet kétséges, hogy minél tovább haladunk, ezek a jelenségek annál jobban fogják fékezni országunk termelőerőinek további növekedését. A feladat tehát az, hogy ezeket az ellentmondásokat felszámoljuk, mégpedig olymódon, hogy a kolhoztulajdont fokozatosan össznépi tulajdonná változtatjuk és az áruforgalom helyett ugyancsak fokozatosan bevezetjük a termékcserét."3 7 Két szovjet közgazdász, A. V Szanyina és Y G. Venzser az 1950-es évek elején azt javasolta, hogy az állam adja el a kolhozoknak a gép- és traktorállomások eszközeit, vagyis az állam spórolja meg a mezőgazdaság gépesítésének költségeit, a kolhozok maguk viseljék a gépek vásárlásának és fenntartásának terheit. Azzal érveltek, hogy: 1. az állam most is ad el kéziszerszámok, kisgépeket a kolhozoknak, miért ne lehetne ezt megtenni a nagygépekkel is; 2. 1930 elején a KB maga hozott olyan határozatot, hogy a gép- és traktorállomásokat át kell adni a kolhozoknak, amelyek az ellenértéket 3 év alatt fizessék ki. Ennek a döntésnek akkor nem lehetett érvényt szerezni, mivel a kolhozok nagyon szegények voltak. Ma más a helyzet, a kolhozok anyagilag megerősödtek, most már el lehet nekik adni a gépeket. Sztálin azért utasította el ezeket a javaslatokat, mert nézete szerint ebben az esetben nem hogy közelítenék, hanem egyenesen távolítanák egymástól a két tulajdonformát, kiszélesítenék az áruforgalom körét, ami gátolná a kommunizmus felé való haladást.3 8 A kolhozok ugyanis még az állami vállalatokhoz képest is kivételes helyzetbe kerülnének, tulajdonosai lennének a legfontosabb termelőeszközöknek, amikkel viszont még az állami vállalatok sem rendelkeznek.3 9 „Szanyina és Venzser elvtársak legfőbb hibája az — írta Sztálin —, hogy nem értik, mi az áruforgalom szerepe és jelentősége a szocializmusban, nem értik, hogy az 35 Uo. 942. 36 Ennek alapján fogalmazott Friss István úgy, hogy az állami tervezés mindenhatóságát leginkább a kolhoztulajdon és az árutermelés akadályozza. (Friss István: id. mú 32.) 37 Sztálin: id. mü 930. 38 Uo. 944-945. 39 A kor felfogása szerint az állami vállalatok nem tulajdonosai, csak használói az össztársadalmi tulajdonban lévő termelési eszközöknek.
