Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
48 HONVÁRI JÁNOS áruforgalom összeegyeztethetetlen a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet távlatával." A kolhoz sem a földnek, sem az alapvető termelési eszközöknek nem tulajdonosa, egyedül csak termékeinek, ezek kerülnek piacra. „Az a helyzet, hogy e termelés jelentős része, a kolhoztermelés feleslege piacra kerül és ily módon bekapcsolódik az áruforgalom rendszerébe. Éppen ez az a körülmény, amely jelenleg akadályozza azt, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük." Az áruforgalmat ugyanis Sztálin szerint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet érdekében teljesen ki kell iktatni. „A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet és a termékek szükségletek szerinti elosztásának kommunista elve kizár mindennemű árucserét" „Ahhoz, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emelhessük, a kolhoztermelés feleslegeit ki kell rekesztenünk az áruforgalom rendszeréből és be kell kapcsolnunk az állami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe. Ez a lényeg."4 0 Az MDP vezetése valamikor 1949 tavaszán döntött ügy, hogy mezőgazdasági nagygépek nem kerülhetnek termelőszövetkezeti tulajdonba.4 1 Új traktorokat, cséplőgépeket a szövetkezetek tehát nem vásárolhattak, de régi, használt nagygépekkel (bár egyre csökkenő és nagyon korlátozott számban) a politikai vezetés minden erőfeszítése ellenére mindvégig rendelkeztek. A gépek egy része földalapi juttatásból származott, másokat a tagok azért vittek be magukkal a közös gazdaságba, hogy így mentesítsék az államosítás alól.4 2 A földalapi juttatásból származó nagygépeket az 1950-es évek elején elvették és a gépállomásokra vontatták,4 3 a tagoktól származó nagygépekhez azonban csak nagyon óvatosan nyúlhattak, mert az erőszak ebben az esetben a nagy nehézségek árán összehozott termelőszövetkezetek feloszlásához vezethetett. A gépállomási megyeközpontok vezetőinek 1950. október 18-án olyan utasítást adtak, hogy „felvilágosító munkával, de a legcsekélyebb erőszak nélkül" vegyék rá a tsz-eket a tulajdonukban lévő erő- és traktoros munkagépek átadására. „A megyeközpont különös tekintettel legyen arra, hogy a felajánlás valóban meggyőzés eredménye legyen. A központ tervosztálya nyomatékosan felhívja a megyeközpontot, hogy a legcsekélyebb kényszert se alkalmazza, mert ez különösen sértené Pártunk politikáját."4 4 40 Sztálin: id. mű 946. 41 Simon Péter: A párt agrárpolitikája a szocializmus alapjai lerakásának időszakban. In.: Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon. (1944-1962) (Szerk.: Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc) Akadémiai Kiadó, Budapest 1979. 23-24. 42 Egykori urasági traktor és cséplőgép került pl. az 1949-ben alakult Dunaszentpáli Egyetértés III-as típusú tszcs tulajdonába. A Miskei Táncsics Tsz 1949-es alakulás óta birtokolt egy HSCS 30/35-ös traktort, a hozzá való cséplőgépet már saját erőből vásárolták. (MOL XIX-K-l-x 80. doboz. A Miskei Táncsics tsz 1952. június 13-i levele az FM Gépesítési Főosztályának.) Bár az FM Termelőszövetkezeti Főosztály szerint a közös gazdaságnak csak a traktorra van szüksége, a tsz-től a cséplőgépet sem vették el. (Uo. az FM Termelőszövetkezeti Főosztály 1952. július 1-jei állásfoglalása és az FM Gépesítési Főosztály 1952. július 3-i levele a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB MGO-jának.) 43 MOL XIX-K-l-x 25. doboz. Az ÁMG központ 1950. október 18-án utasította a székesfehérvári megyeközpontot, hogy a Baracskai Vörös Csillag tsz traktorát vontassák be a gépállomásra. 44 A felhívás öt megyeközpont vezetőjéhez szólt, amelynek területén 6 termelőszövetkezet rendelkezett egy-két traktorral, cséplőgéppel, pótkocsival. (MOL XIX-K-l-x 16. doboz. Az AMG Tervosztály 1950. október 18-i körlevele a budapesti, a szombathelyi, a szé'.cf.ftliérvári, a veszprémi és a miskolci megyeközpontok vezetőinek.)
