Századok – 2004

Közlemények - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári rationalék. A 14. századi magyar krónikaszerkesztmény 66. fejezetének kritikájához II/413

414 THOROCZKAY GÁBOR egyház püspökeinek szertartási öltözetei között. A 20. század elejének nagy liturgiatörténésze, Joseph Braun jezsuita szerzetes máig mérvadó monográfiájában1 már külön fejezetet szentelt a rationaléknak, s bő negyedszázaddal ezelőtt egy paderborni kutató, Klemens Honselmann önálló monográfiát állított össze a bibliai távlatokba visszanyúló főpapi dísz történetéről, összegyűjtve az öltözet történetéről szóló forrásokat, valamint számos képi ábrázolást.2 Először a fogalmakkal kell megismerkednünk. A miseruha felett viselt középkori díszített, textilből való, vagy textilanyagra rávarrt aranyhímzéses válldíszt német területeken nevezték elsősorban rationalenak, Franciaországban a bibliai szóhasználatnak inkább megfelelő superhumerale kifejezést alkalmazták rá. Ott a szentírási mintának megfelelően a melltáskát megjelenítő ereklyetartó vagy ékkövekkel kirakott aranylap viselte a rationale nevet, ezt később pectoraleként említették a források. Az ereklyetartók phylacterium vagy capsa néven is előfordultak. Mindezeket Németországban szintén a rationale szóval illették, tehát ott két különböző tárgyat egy kifejezéssel határoztak meg.3 A középkorban is alkalmazott bibliai eredetű főpapi díszről az írásos hagyományon kívül számos képi ábrázolás, sőt néhány eredetiben is fennmaradt válldísz-rationale is tanúskodik. A legfontosabb képi emlékek a németországi főpapok sírkövei, valamint pecsétjei, a melldísz-raízorca/ekat pedig elsősorban franciaországi székesegyházak püspök- és pápaszobrain tanulmányozhatjuk. Ez utóbbiakból eredeti példány sajnos nem maradt fenn. Kódexekben is megőrződött jó néhány képi ábrázolás a rationale különböző formáit viselő püspökökről.4 A rationale eredeténél manapság a bibliai minta követését hangsúlyozzák (így tesz Honselmann is), de az elműlt évszázadokban több teória is napvilágot látott mintáiról. Létezett olyan vélemény, amely egy római tunikaszegélyből eredeztette, mások a miseruha (kazula) fejnyílásnál lévő széles, gallérszerű díszítéséből származtatták, megint mások a pápa fánum nevű liturgikus ruhadarabját tették meg előképnek, míg végül egyesek egy 6. században említett galliai püspöki pallium (tulajdonképpen stóla) példaadó szerepét emlegették.5 Joseph Braun az ótestamentumi minta követésénél is fontosabbnak tartotta a válldísz viszonyát az érseki palliumhoz. Nézete szerint a püspöki ornátusdarabok között a rationa-Zeval annak ellenpárját hozták létre, ruházata díszesebbé tétele végett számos olyan főpap viselni kívánta, akinek nem járt az érseki vállszalag. Fontos különbségek is voltak azonban a két liturgikus ruhadarab között: míg a pallium hatalmi-szakrális jelvény volt, amely a metropoliták joghatóságát és a pápához való kötődését jellemezte, addig a vállruha és a mellpajzs csupán díszként értékelhető, amellyel sem joghatóság, sem exemptio, sem más püspökök előtti rangelsőség nem járt. Olyan érsekek, pátriárkák is viselhették a rationalet, akiknek palliumuk is 1 Joseph Braun: Die liturgische Gewandung im Occident und Orient (nach Ursprung und Entwicklung, Verwendung und Symbolik). Freiburg 1907. 2 Klemens Honselmann-. Das Rationale der Bischöfe. Paderborn 1975. — Egy korábbi monográfia: Ludwig Eisenhofen Das bischöfliche Rationale, seine Entstehung und seine Entwicklung. (Veröffentlichungen aus dem kirchenhistorischen Seminar München II/4.) München 1904. 3 Honselmann, K.: Das Rationale i. m. 16-17. 4 A legfontosabb a 11-16. századi eichstätti püspökök képeit fenntartó ún. Gundekarianum, 1. uo. 14-22. kép. 5 Az eredetetteóriákra 1. Braun, J.\ Die liturgische Gewandung i. m. 694-695.