Századok – 2004
Közlemények - Kristó Gyula: Tatárjárás előtti bencés monostorainkról II/403
TATÁRJÁRÁS ELŐTTI BENCÉS MONOSTORAINKRÓL 409 (?), III. Bélához talán Boldva és Dömölk (?) kapcsolható. A királyi rokonságból Álmos Meszest, Belos Bánmonostort alapította, Aba Sámuelt viszont nem itt, hanem a nemzetségek között veszem számba. Ez a lista is azt jelzi, hogy bencés monostorokat a 12. század közepéig (esetleg ritkán a század végéig) hoztak létre uralkodóink. Ennek a megállapításnak az ellenpróbája, hogy II. Istvántól kezdve a királyok előszeretettel vetették meg más rendi monostorok alapját. II. Istvánnak köszönheti létét a premontrei Váradelőhegy, II. Gézának a ciszterci Cikádor, III. Bélának az ugyancsak ciszterci Egres, Szentgotthárd, Zirc, Pilis és Pásztó, ugyancsak III. Bélának a premontrei Jánoshida, Imre királynak a ciszterci Kerc, II. Andrásnak a ciszterci Toplica, valamint a premontrei Buda-Nyulak szigete és Ócsa. Ha összesítjük azokat az adatokat, amelyek az 1241 előtti időre valószínűsített bencés monostorok világi alapítóira vonatkoznak, a következő eredményt kapjuk. Négy-négy monostort mondhatott magáénak az Aba (Debrő, Sár, Százd, Széplak) és a Gutkeled (Csatár, Dombó, Egyed, Sárvármonostor), hármat-hármat a Becsegergely (Bátmonostor, Kána, Pétermonostor), a Hontpázmány (Bény, Bozók, Szentjános), a Haraszt (Adóiján, Tárnok, Zenta) és a Kata (Császlómonostor, Jánosi [?], Zám), kettőt-kettőt az Ákos (a két Ákos nevezetűt), a Bárkaián (Ellésmonostor, Szer), a Borsa (Almás, Bátormonostor), a Csolt (Csolt, Gerla), a Győr (Lébény, Zselicszentjakab), a Ják (Ják, Pornó), a Kán (Mindszent, Szenttrinitás), a Szentemágocs (Cégény, Mágocs) és a Tibold (Béla, Garáb), egyet-egyet az Ajtony (ugyanezen a néven), az Atyusz (Almád), a Báncsa (Derzs), a Baracska (hasonló néven), a Bogátradvány (Szerencs), a Borics (Rudina), a Bikács (Madocsa), a Csák (Vérteskeresztúr), a Csanád (Kanizsa), a Dorozsma (e néven), a Gyovád (Gáborjánmonostor), a Hallót (Keresztúr), a Héder (Németűjvár), a Hodos (saját nevén), a Kacsics (Lekér), a Kadar (Kapornak), a Katapán (Koppánmonostor), a Majs (Pélmonostor), a Monoszló (Kenézmonostor), a Miskolc (Tapolca), az Orsúr (Kács), a Rosd (Rosdsziget), a Rátót (Pásztó), a Sártványvecse (Poroszló) és a Záh nemzetség (Ság), a Mikola (Gyerőmonostor), a Szatai család (Ugra) és Gug fiainak családja (Gétmonostor), valamint Tamás nádor (Ercsi), Mika ispán (Telki) és András (Pankota). Gellért csanádi püspök műve a csanádi alapítás, a váradi püspöké Szentimre, a nyitrai püspöké Szkalka apátsága. Az ellenpróba itt is érvényes: a világiak és a püspökök a 12. század utolsó évtizedei óta nagyobb számban ciszterci (például Borsmonostort Domonkos bán, Bélháromkutat Kilit egri püspök) és premontrei monostort (például Kökényest a Kökényesradnótok, Pályit az Ákosok, Majkot a Csákok, Leleszt Boleszló váci püspök) alapítottak. A nemzetségi alapítások listája tarthat különös érdeklődésre számot. Mivel a tatárjárás előtti időre valószínűsített bencés monostorok túlnyomó többsége bizonnyal már 1200 (sőt jó része talán 1150) előtt megvolt, az alapítók listája egyfajta nemzetségi erősorrendet is jelenthet azon korai időszakból, a 11-12. századból, amikor nem hogy ilyenről nincsenek máshonnan adataink, de még a nemzetségek létéről is alig-alig.1 9 Bár a nemzetség tehetősségét és a bencés monostorok számát bizonyára nem lehet túl mereven párhuzamba állítani, de nyilván okának kell 19 Erre 1. Kristó Gyula: A magyar nemzet megszületése. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 8.) Szeged 1995. 229-245.
