Századok – 2004

Közlemények - Kristó Gyula: Tatárjárás előtti bencés monostorainkról II/403

TATÁRJÁRÁS ELŐTTI BENCÉS MONOSTORAINKRÓL 407 előtti alapítású lehet. Aranylábúbácsot 1267-ben, Stólát 1314-ben alapították. Ismeretlen időből való Privigye. A bazilitáktól került a bencések kezére Oroszlámos és Szávaszentdemeter, a ciszterciektől Cikádor. Ezekkel együtt a valaha bencések kezén volt apátságok száma felmegy 140-re. Fontos azonban tudni, hogy ezek nem egyazon időpontban, hanem öt évszázadra összesítve értendők. A bencés apátságok közül több különböző időkben rendet váltott, és más rend tulajdonába került, így lett például Pornóból ciszterci, Almásból pedig premontrei rendház. Az eddig összefoglaló munkákban közkézen forgott 80 körüli számot tehát majdnem a duplájára kell emelnünk. Ez nem csupán mint egyház- és művelődéstörténeti tény érdemel figyelmet, hanem általános történeti szempontból is. Cseh-, Lengyel- és Magyarország középkori viszonyainak összehasonlításakor Kloczowski azt hangsúlyozta: ,,a kolostorok sűrűsége közötti különbség értékes adattal szolgál számunkra az érintett területek fejlődésére [értsd: fejlettségére] vonatkozóan".1

6 A továbbiakban a fentebb felsorolt 122 bencés apátság adatai alapján három kérdést teszek vizsgálat tárgyává. Az egyik a monostorok területi elhelyezkedése. Fügedi Erik úgy vélte: a bencés rendházak földrajzi elhelyezkedése „а XI. század végének állapotát őrizte meg".17

E megállapítás revízióra szóiul. A bencés monostorok alapításának fénykora nem szorítkozik a 11. századra, hanem a 12. századnak legalább az első fele (vagy még inkább első kétharmada) ilyennek tekinthető. Az első premontrei prépostság 1130-ban (?), az első ciszterci apátság 1142-ben létesült, az előbbit II. István, az utóbbit II. Géza király hozta létre. Az első alapítást mindkét rend esetében évtizedekkel utóbb követte a második (a premontrei esetében 1171 előtt a garábi, a ciszterci rend esetében 1179-ben az egresi monostor), így a bencés rend kvázi-hegemóniája valójában a 12. század második harmadának végéig tartott. Meg merem kockáztatni: a bencés monostorok tűinyomó része 1180 (legfeljebb 1200) előtti alapítás. A 13. század elejétől már sokkal ritkábban, a tatárjárást követően pedig elvétve alapítottak a bencések számára monostort. Ha tehát a bencés rend 122 kolostorát (amelyből nem szűrhetők lei az 1180-1200 előttiek) egységes tömbként kezeljük, azok földrajzi elhelyezkedéséből semmi esetre sem a 11. század végi, hanem a 12. század végi állapotok rajzolódnak ki. A mellékelt térkép több tanulságot hordoz. Egész országrészekben nincsenek bencés monostorok, illetve rendkívül gyéren vannak képviselve. Feltűnő a hiány Nyugat-Magyarországon, ahol Sopron megyében egyetlen rendház sincs, Pozsony megyében magát Pozsonyt és Deákit, valamint Mosonban Lébényt és Győrben Pannonhalmát leszámítva hiányoznak monostorok. Figyelmet érdemel, hogy Deáki másodlagos fejlemény, Pozsony kétes hagyomány szerint II. Béla király alapítása, míg Lébényt a 13. század elején hozták létre. Vagyis az egyetlen Pannonhalmát leszámítva a 12. század első harmadáig (vagy még esetleg azon túl is) a Duna két partján elterülő ezen térség bencés monostorok szempontjából szinte teljesen üres. 16

Kloczowski, J.: i. m. 174. 17

Fügedi E.: i. m. 63.