Századok – 2004
Közlemények - Mesterházy Károly: Lengyel–magyar kapcsolatok a 10–11. században II/381
LENGYEL - MAGYAR KAPCSOLATOK A 10-11. SZÁZADBAN 383 XIII., amelybe Nyugat-Ukrajna és Volhinia tartozik.1 4 A kincs-horizont azonban csak az I. csoport területén nevezhető törtezüstnek. Már Cseh- és Morvaország területén is főleg ép ékszerekből állnak a kincsek,1 5 nem is beszélve a sírleletekről, a XIII. csoport területéről pedig nem is ismerünk törtezüstöket, csak az elnevezésük maradt meg.16 A törtezüstök a fellendülő társadalmi és gazdasági élet pénzverést megelőző, illetve a korai pénzveréssel jellemezhető időszakának jelei a szlávok lakta területen. Attól az időszaktól, amikor a nagy kelet-nyugati és észak-déli kereskedelmi útvonalak mentén megindult a kontinentális méretű kereskedelem,1 7 így a radania és a varég-rusz kereskedés az iszlám világgal, valamint Bizánccal — melynek legfontosabb árucikke mindenekelőtt a rabszolga volt, de általános európai igény volt a mézre, a viaszra, továbbá a prémekre is —, szükség volt a pénzre, illetve a nemesfémre mint értékmérőre. Mivel azonban a pénzverés szintjét e népek még nem érték el, az áruért mindenféle pénzt és mindenféle nemesfémet elfogadtak. Az áruért ezüstöt kaptak és teljesen mindegy volt, hogy az milyen pénzből vagy milyen ékszerekből állt. Az ezüstöt súlyra mérték és ebben az esetben az ékszerek „húzták a rövidebbet", hiszen, ha a vevő nem tudta egész ékszerekben kimérni a kívánt súlyt, akkor azokról egyszerűen letörte vagy hozzájuk rakta a szükségtelen, illetve szükséges mennyiséget. A számtalan árucsere során óriási mennyiségű ékszert törtek így össze. A törtezüstnek mondott, valójában azonban egyáltalán nem törött ezüstből, sőt, néha nem is csak ezüstből, hanem aranyból (nálunk pl. Zsennye) álló kincsek természetesen nem mindenhol és nem is mindig keletkeztek azonos okból. Alihoz túlságosan is nagy területre jellemzőek és túl sokáig képződtek. Nálunk például a legkésőbbi e körhöz számítható lelet az Etyek-Richard pusztai ezüstkincs, amely több okból sem nevezhető törtezüstnek, annak ellenére, hogy van benne igazi törtezüst is.1 8 A szláv területeken használt ékszerek túlnyomó többsége ezekből a kincsekből ismert. A Kárpát-medencébe, ha nem is túl nagy számban, de mégis eljutottak. Először Hampel Józsefnek tünt fel, hogy a kelet-európai ezüstkincsek egyik-másik ékszertípusa nálunk is előfordul. Ekkor, 1897-ben, még „vagdalékos ezüstök" néven nevezi meg e csoportot, melyhez a tokaji és királyfóldi kincs több darabját is hozzásorolta. 1904-ben pedig, amikor a darufalvi kincset Kugler Alajos 14 Jakimowicz, R.: i. m. 115-16. 15 Rudolf Turek: Zur Herkunft der böhmisch-mährischen Hacksilberfunde. Vznik a pocatky slovanù 6. (1966) 223-45. 16 Korzuhina, G. F: Russkie klady. Moszkva 1954. 17 Szőke Béla ezt Ibrahim ibn Jakub értesítése alapján a 960-as évekre keltezte (Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 1. (1962)100-101.; Renate Rolle: Archäologische Bemerkungen zum Warägerhandel. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 69. (1988) 472-529.; Wladyslaw Filipowiak: Handel und Handelsplätze an der Ostseeküste Westpommerns. Bericht RGK 69. (1988) 690-720.; Hans Wilhelm Hausig: Praxis und Verbreitung des jüdischen Handels in Südrussland. In: Untersuchungen zu Handel und Verkehr der vor-und frühgeschichtlichen Zeit in Mittel-und Nordeuropa. Teil VI. Göttingen 1989. 31-37. 18 A kincshorizont körüli problémákra 1. Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése. Századok 116. (1982) 30.; Uő: Einige Fragen des Dirhem-Verkehrs is Europa. Acta Achaeologica Hungaricae 33. (1981) 105-131.; Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom. Bp. 1968. 35-36., 47-48.
