Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
376 BOLLÓK ÁDÁM könnyebben kikerülhető. (3) A legkézenfekvőbb lehetőség azonban minden valószínűség szerint az ókor óta használt Via Egnetia volt, amely Konstantinápolyból indulva Thessalonikén keresztül jutott el Dyrrachionba. Onnan hajóval már viszonylag könnyűszerrel el lehetett érni Velencét, ahonnan pedig egyenes űt vezetett Ingelheimbe. A magunk részéről ezt az útvonalat tartjuk a legvalószínűbbnek. Azok a vidékek ugyanis, amelyeken a Via Egnetia áthaladt, a 9. század első felében már a bizánci thema-rendszer részét képezték, ami egyértelműen mutatja, hogy a terület a birodalom tényleges uralma alatt állt.17 1 Ha tehát a követek valóban ezt a lehetőséget választották, akkor csak a Dyrrachiontól Velencéig tartó hajóutat kellett ellenséges fenyegetésnek kitett területen megtenniük, ami a válságos helyzet ismeretében nem lehetett elhanyagolható szempont. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy nagy hibahatárral becsülve — rossz esetben — nagyjából hat-hét hónapos utazással számolhatunk. Ha tehát a követség 839 májusában jutott el Ingelheimbe, akkor legkésőbb 838 november-decemberében kellett indulnia Konstantinápolyból. Elképzelhető természetesen, hogy a követek huzamosabb időt töltöttek valahol útjuk közben (például a tél miatt), de a Bizánc körül szoruló gyűrű bizonyára arra ösztönözte őket, hogy minél hamarabb teljesítsék küldetésüket. Ha a Zuckerman által ajánlott nyár közepe előtti indulást fogadjuk el, útjuk majdnem egy évet vett volna igénybe! Másrészt a bizánci források értesítenek arról, hogy Theophilos segítséget kért Lajostól. Ennek pedig szintén inkább Amorion után van értelme, s mint láttuk, ezzel beilleszkedett egy bizánci követségsorozatba, amely több uralkodónál is ugyanazt akarta elérni: Bizánc tehermentesítését a nyugati fronton, s esetleges támogatást keleten. Erre utal, hogy Lajos 840. évi halála után Theophilos szinte azonnal követséget menesztett Lajos fiához, Lotharhoz, s itt már szóba került Theophilos lányának és Lothar fiának, Lajosnak az eljegyzése is, ami nem kis jelentőségű lépés a keleti császárság részéről. A bizánci uralkodó Lothartól is azt kérte, mint apjától: katonai segítséget a nyugati muszlim erők ellen. Ám a tárgyalások Theophilos 842. január 20-i halála miatt megszakadtak.172 Theophilos a 838. évi amorioni vereség után tehát érthető okokból egy nagyszabású diplomáciai offenzívát indított a nyugati arab érdekeltségek ellen. Ezt látva, továbbá tudva, hogy a két császár között aktív szövetség volt a 830-as évek végén, Shepard felteszi, hogy Theophilos szerepet szánt ebben a szövetségben a skandinávoknak is.17 3 Ezt a korabeli normann-frank viszony nem is zárja ki. Tudjuk, hogy Anskar első — nem túl sikeres, de már jelzés értékű — birkái útja 829-831 között zajlott le. 831-832-ben IV. Gergely pápa felszentelte a hamburgi egyházmegyét, melynek céljául a skandináv népek térítését jelölte meg.174 A dán uralkodó, I. Horik (827-854), akin a térítés sikere állt vagy bukott, többször is 171 Ostrogorsky: A bizánci állam története i. m. 176., ill. a 122. sz. jegyz. (196-197.) 172 Vasiliev: Byzance et les Arabes i. m. 185.; Shepard: The Rhos guests of Louis the Pious i. m. 46-47. 173 Shepard: The Rhos guests of Louis the Pious i. m. 47. 174 Lund: Scandinavia, c. 700-1066 i. m. 209-210.
