Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
AZ ANNALES BERTINIANI 839. ÉVI RHOS KÖVETSÉGE. 353 egy 811/815-ös és egy 820-as évekből származó záróveretű dirhemkincs is.1 8 A nemzetközi szakirodalomban mára igen elterjedt az a nézet, hogy a vikingeket a muszlim világból észak felé áramló ezüst vonzotta, amelynek leglátványosabb lecsapódását ma a dirhemkincsekben látjuk.1 9 Az ezüst iránti nagy érdeklődésüket fokozta, hogy ekkoriban sem Skandináviában, sem a mai Oroszország európai területén nem működtek ezüstbányák, miközben az ezüst a korban igen széleskörűen használt és elfogadott érték volt. Többek között ezen dirhemkincsek alapján határozta meg J. Callmer 1976-ban a viking kor kezdetét kb. Kr. u. 800-ban.2 0 Első pillantásra kérdésesnek tűnik, hogy azok a viking-ruszok, akiknek egykét telepen való tartós megtelepedése régészeti nyomaik alapján legkorábban csak a 9. század elejétől mutatható ki az oroszországi erdőövben, azonosak lehetnek-e azokkal a r/iosokkal, akiket Theophilos császár küldött Jámbor Lajoshoz 839-ben. „Rex illorum chacanus vocabulo " A levélben, amit Theophilos követei magukkal vittek, az állt, hogy a ruszok királyát chacanus-nak nevezik. A kutatás már a kezdetek kezdetén megállapította, hogy ez az alak a török qayan szó latin átírása.2 1 Ezzel kapcsolatban megkerülhetetlen a kérdés: hogyan került a skandináv eredetű ruszokhoz a qayan cím, s hol éltek azok a ruszok, akiknek a királya ezt viselte. Az Annales Bertinianin kívül több későbbi forrás is szól a rusz uralkodó qayan címéről. Ibn Rusta szerint királyukat „háqán rűs"-nak nevezik;2 2 ugyanezt a megnevezést használja Gardizí, a Hudűd al-c Alam és egy névtelen perzsa gyűjtemény 1126-ból. Igen valószínűnek tűnik, hogy ez az információ al-Gayháni elveszett művéből került a fenti forrásokba, s így a 9. századra megy vissza. Annál szembetűnőbb, hogy az oly jól értesült Ibn Hordádbeh, aki műve első változatával valószínűleg 846-847-ben készült el, nem tud a „häqän rüs"-ról, pedig mind a rüs-okat, mind a qayani címet viselő uralkodókat ismeri.23 A qayan cím a ruszokkal kapcsolatban ismert lehetett Bizáncban is. Egy levél tanűsítja ezt, melyet II. Lajos császár küldött I. Basileioshoz 871-ben. Ebben a nyugati uralkodó — válaszolva a bizánci császárnak — azt állítja, hogy sem a kazár, sem a normann uralkodó nem viseli a qayan titulust. Ebből logikusan következik, hogy Basileios levelében szerepelt a qayan méltóság e két néppel kapcsolatban. S bár történt kísérlet arra, Monetary History. (Ed. M.A.S. Blackburn — D.M. Metealf) 1981. 117.; Callmer, J.: Oriental Coins and the Beginning of the Viking Period. Fornvännen 1976. 182. 18 Noonan: Nine-Century Dirham Hoards i. m. 117. 19 Példaként említhetjük: Noonan: Why the Vikings i. m. 340.; Franklin, S. — Shepard, J.-. The Emergence of Rus i. m. 9-12. Sajnos a magyar szakirodalomba ez a megállapítás tapasztalataink szerint nemigen ment át. 20 Callmer: Oriental Coins i. m. 183. 21 Annales Bertiniani. Ed. G. Waitz. 1883. 20. (1. sz. jegyz.). 22 Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. 1/1. Szerk. Zimonyi István. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 10.) Bp. 1997. 212. 23 Kmoskó: Mohamedán írók a steppe népeiről 1/1. i. m. 122. (a rüsokról), 95. (a qayan címet viselő uralkodókról), vö. Golden, P.: The Question of the Rus' Qaganate. Archivum Eurasiae Medii Aevi 1982. 82-83.
