Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 335 tődő természetességgel veti papírra, nyilvánvalóan fejből, az alapvetően biblikus körben mozgó, de számos klasszikus reminiszcenciát és a Karoling-kori királytükrök szerkezetét és ideálját megőrző művét. A mű hosszú ideig kétségkívül idegen test lehetett a hazai írásbeliségben, hiszen királytükörre a hazai politikai köröknek még hosszú évszázadokig nem volt szüksége. Befogadását sem elsősorban mondanivalójának köszönhette, hanem annak a ténynek, hogy sorsa egybekapcsolódott az első király személyével. Abban a pillanatban, hogy a hazai uralkodó dinasztia hatalmának autoritását az első királyhoz, s annak ereklyéihez, uralkodói jelvényeihez kötötte, a mű már önmagában is felértékelődött, s bekerülvén a Szent Istváni törvények közé, fejezet címeit beillesztve a Nagyobb Szent István-legendába, valamint a liturgikus könyörgések sorába, megkerülhetetlen helyet kapott a hazai történeti emlékezetben. Befogadhatóságát természetesen az is előmozdíthatta, hogy a nagy Karoling-kori programadó írásokhoz képest bizony szerény színvonalú, terjedelmét tekintve is rövid, ami egy frissen megtért, a nyugati kultúrával még éppen csak ismerkedő országban nem kis előnynek számíthatott. Persze, azt a tényt, hogy a térség államaiban nálunk született meg egyedül egy latin hagyományokon alapuló királytükör mégsem tekinthető a véletlennek46 . A hazai írásbeliségnek a környező államokéhoz viszonyítva relatív gyors megindulása és mozgékonysága véleményünk szerint magyarázatra szorul. Ebben nagy valószínűséggel a későn érkezők előnye fogalmazódhatott meg. A cseh és lengyel területeken sokkal korábban, egy, illetve majdnem fél évszázaddal korábban megkezdődött a keresztény térítés, amelynek intenzitása azonban változó volt, a pogány és keresztény kulturális elemek és frakciók sokkal tovább éltek egymás mellett. Ezt jól mutatják a cseh vértanúk, Vencel meggyilkolása, valamint Adalbert hányattatásai. Ezzel szemben István uralkodása alatt, a szerény Gézakori kezdeményekre építve egy rendkívül intenzív, gyors térítés és egyházszervezés vette kezdetét, aminek eredményei a század végére egy kétségkívül szilárd és időtálló szerkezetű állam- egyházszervezet kiépítéséhez vezetett. Példanélküli a térségben az első évtizedek hegemonisztikus német kulturális befolyása, amit a kiemelkedő nem-német személyiségek valószínűleg csak színesíteni tudtak, de arányaiban módosítani nem. Talán lotaringiai az Intelmeket szerző főpap, kétségkívül itáliai Gellért, szlávok lehettek az Adalbert köréből bejött papok. A királyi udvarban tevékenykedők, a főpapok, a liturgikus könyvek és oklevelek, az írás-és zenekultűra jelentős részben a királynő kíséretéhez tartozókból illetve az ő hatásukból eredeztethető. Nyilván ez áll az István-kori, említésből ismert okleveleknek a térségben „elképesztő" magas száma mögött, amit a hazai éppen csirázó írásbeliség aligha indokolt volna. Részben ez magyarázza a törvények írásba foglalását, a pénzverés megindítását, ami, amennyiben tényleg nem 12. századi emlékpénzéről van szó, még az arany solidus verése is kiterjedt4 7 . A törvények meghozatalában persze az a körülmény is szerepet játszott, hogy a térségben Magyarország volt az egyetlen „szuverén" ország, aminek elismeréséhez a kortársak szemében is hozzá tartoztak a törvények. Nyilván a nyugati példák követése tette 46 Az összehasonlításra ld. Font Márta hivatkozott disszertációját, itt kiderül, hogy Kijevben a bölcseleti irodalom műfaja lényegesen gazdagabb volt. 47 Összefoglalóan Kovács László: A kora Árpád-kori pénzverésről. Bp. 1997.
