Századok – 2004

Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325

334 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Ha Gallus kapcsán szóba került lehetséges kapcsolata a hazai történeti hagyománnyal, ez Kozma kapcsán, már említett magyarországi ütján túl is, valószínűsíthető. Jól ismert, s talán legutóbb Makkay János foglalkozott a Kozmánál megőrzött zobori Szvatopluk-hagyománnyal44

. Kétségtelenül csábító a Makkay János által képviselt felvetés, hogy Anonymus ismerte a zobori Szvatopluk-hagyományt, s azért vezeti Zobor vezért ugyanarra a helyre. Több jelből, s különösen Benkő Loránd kutatásaiból biztosan tudjuk, hogy a sokat utazó Névtelen éppen a Felvidéket kerülte el, ami elég bizonyságot nyújt arra vonatkozóan, hogy fogalma sem volt Szvatoplukról és hozzá tapadó zobori hagyomány részleteiről (vagy ha éppen volt, hát nem gyújtotta fel a fantáziáját). Változatlanul legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a Névtelen Zobor vezér nevét az általa helyszíni ismeretek nélkül is jól ismert 'Zobor' helynévből alkotta meg. Továbbá kézenfekvő, hogy maga Kozma akkor értesülhetett a Szvatopluk mondakör zobori továbbéléséről, amikor Esztergomban járt, s mivel tisztában volt Szvatopluk fontosságával, azt be is illesztette krónikájába. A hasonlóság kétségkívül megvan Szvatopluk és Salamon király élete utolsó szakasza között: mindketten eltűnnek kísérőik szeme elől, kérdéses jogosságú tetteikért vezekelnek, s haláluk előtt szerzetesnek állnak. Nem elképzelhetetlen, hogy a magyar krónikában később leírt Salamon hagyomány a Szvatopluk-motivumok felhasználásával bővült s került be a krónikába a 12. század folyamán, értelemszerűen még László szentté avatása, 1192 előtt45

. Meglehet, hogy látszólag igen korai a lengyelek első, kiforrott krónikája A-nonymus Gallus tollából, mégis akkor járunk el helyesen, ha ezt a művet inkább az importmüvek csoportjában említjük. Az állam- és egyházszervezést követő évtizedekben magától értetődő, hogy a periféria államai rákényszerültek arra, hogy az állam és egyház napi működésének a biztosítása céljából vagy kész műveket (kéziratokat, képzőművészeti tárgyakat, stb.) importáljanak, vagy olyan mesterembereket, írástudókat nyerjenek meg maguknak, akik személyükben jelenítették meg és képviselték a nyugaton évszázadok alatt felhalmozódott keresztény kultúrát. A magyar művelődésben magától értetődően ide tartozik - amint már neve is elárulja - Hartvik, a leghíresebb István-legenda szerzője. Hasonlóképpen ide sorolhatjuk a Szent Istvánnak tulajdonított Intelmek íróját, aki magától érteetimológia és tanulságai, In Draskóczy István (szerk.): Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Bp. 1994, 63-74. 44

Makkay János: Árpád vezér győzelme és Pannónia földje. Bp. 2003, 22-23. Kozma helyére Betold Bretholz (kiad.): Die Chronik der Böhmen des Cosmas von Prag. MGH SS Nova series 2. München 1980, 32-34. 45

A Salamon-hagyomány jelentőségére leginkább Gerics József és Rokay Péter figyelt fel. Az európai mondai háttérre vö. Paul Gerhard Schmidt: Veritas naufragatur. Das Leben und die Taten König Harolds von England nach 1066, In Fälschungen im Mittelalter. Teil. 1. Hannover 1988, 189-204. MHG Schriften 33,1., Boleszló állítólagos remete életére ld. Gesta principum Polonorum im. 100.) azonban szépen igazolja, hogy elhalálozott uralkodók életben tartása és az egyházi hagyományban való átemelése, ezáltal utólagos erkölcsi elégtétel nyújtása számukra, nem éppen példa nélküli az európai historiográfiában. Mindebből következik, hogy Salamonnak a mondakör kialakulásához nem kellett ténylegesen életben maradnia, mint Rokay Péter vélte, hanem a „comunis opinionak" megfelelően, a német forrásokkal egyezően elhalálozhatott, s talán még sokáig meglévő frakciójának, majd a „legitimista vonal" híveinek hatására a mondaképződés útjára léphetett. Vö. Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink im. 109-112.; Gerics J- Ladányi E.: A Szent László-ábrázolás im. 4.; Rokay P: Salamon és Póla. Újvidék 1990.