Századok – 2004

Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325

MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 333 meg a magyar krónika, a kutatók véleménye mindmáig megoszlik4

1

. Amennyiben persze egy különálló feljegyzésnek tekintjük az 1051-es év eseményeinek leírását, akkor az 1051-es krónikahelyre vonatkozó időrendi tanulság sem vonatkoztatható automatikusan a krónikaszerkesztés korára. Tekintettel arra, hogy az epizód a németmagyar viszonyt és konfliktusokat leíró fejezetekbe szervesen látszik illeszkedni, valószínűleg lejegyzésük is azonos, vagy közel azonos időben történhetett, még valamikor a sokak által feltételezett Kálmán-kori szerkesztés, ill. átszerkesztés előtt. Nem kevésbé jelentős magyar szempontból Prágai Kozma (Cosmas Pragensis)4

2

cseh krónikája. Az 1045 körül született szerző a prágai káptalan klerikusai közé tartozott, majd külföldön, kora elismert oktatási központjában, a lüttichi székesegyházi iskolában tanult 1075 és 1082 között. Miután 1091-re hazatért, európai, így például Mantovába tett utazások szélesítették a látókörét, míg 1099-ben Magyar-országon is megfordult, sőt Szerafin esztergomi érsek maga szentelte az akkor már nős Kozmát pappá. Jellemző, hogy miközben Kozma elsőként papírra veti a csehek mitikus őstörténetét, az abban leírtakat nem kevés távolságtartással és szkepszissel szemlélte. A nemzeti történet és különösen az „őstörténet" megalkotása mind a lengyelek mind a csehek esetében nem kis szellemi teljesítmény volt, amire csak alapos és hosszabb idejű tanulmányok készíthették fel a potenciális szerzőket. A pogány műit és a pogány szokások még élő emlékezete próbára tette az első történetírókat, akiknek mindenütt kevés forrás állt a rendelkezésükre, s ráadásul mindazt a keresztény üdvtörténet szempontjából kellett megírniuk. Kozma talán a prágai és bfevnovi évkönyveket, Adalbert és Vencel életrajzát s a későbbi magyar szerzők által is használt Reginót hasznosította. Jellemző, hogy a kereszténység önálló, némiképpen német ellenes hazai kezdetei mennyire hangsúlyosak Kozmánál. Ugyanis az előzményeket elhallgatva Borivojt (akinek unokája Szt. Vencel) teszi meg az első keresztény fejedelemnek, keresztségét pedig egy fiktív, 894-es évszámhoz, valamint felrúgva a kronológia rendjét Metód és Szvatopluk személyéhez köti. Kozma krónikája egyúttal arról is tanúskodik, hogy Regino példánya közkézen forgott a közép-európai országokban, s a szerzőknek, ha akartak, módjukban állt közvetlenül a műből meríteni. A döntő irodalmi mintát azonban a klasszikusok és a biblia jelentették, Kozma esetében Sallustius és Boethius. A forráshasználat Gallus esetében is hasonló, az elveszett lengyel évkönyvek és Adalbert életírása mellett a klasszikusok (Sallustius, Boethius, Cicero, Lucanus stb.). Egy Kozmához vagy Gallushoz fogható egyéniség sajnos nem sejlik fel a 11. századi magyar krónika korai fejezetei mögül, (amit persze így nem is lehet az említett cseh és lengyel alkotásokhoz hasonlítani), annál inkább a Salamon és László-történet mögött sejthetünk hasonlót, aminek datálása azonban mindmáig vitatott a hazai történetírásban, az 1100 körüli évektől egészen a 13. század elejéig ingadozva43

. 41

Erre ld. Gerics József-. A krónikakutatás és oklevéltan határán. (A 90. krónikafejezet kritikájának egyes módszertani vonatkozásairól). Irodalomtörténeti Közlemények 1974, 281-287.; Kristó Gyula: Történeti irodalom im. 58-59. 42 Ld. N. Kersken: Geschichtsschreibung im.; Marie Bláhová: Funktion der heiligen in früher böhmischen Geschichtsschreibung. Konferenciaelőadás, Bergen, 2003 november, megjelenés alatt. 43

Bollók János egy igényes görög irodalmi mintát valószínűsített (Hérodotosz) a Gesta Ladislai mögött, s azt nem keltezte a 12. század elejénél későbbre. Bollók J.: Ladislaus. Egy középkori