Századok – 2004

Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325

MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 327 okleveléről gondolja a kutatás, hogy mintaként szolgált a morva főpap későbbi oklevelei számára.8 Mindez azzal a következtetéssel is jár, hogyha a térség államaiban az írásbeliség nagyon lassan, fokozatosan terjedt, a kancellária csírái is csak a 12. század végén jelentek meg, a magyarországi első krónikaszerkesztés kérdésében is nagy óvatossággal kell eljárni. Nem véletlen, hogy Magyarországon is egybeesik az első eredeti formájában fennmaradt krónika megszületése, Anonymus műve a kancellária megszerveződésével, s a külföldi tanulmányi lehetőségek terjedésével. Lengyelországban egyébként, hasonlóan Magyarországhoz, 1200 körül születik meg a következő nagy krónikás alkotás, amelyet a később boldogként tisztelt kancelláriai gyakorlattal rendelkező, Franciaországban tanult és rendkívüli latinos műveltségéről híres krakkói püspök, Vincentius Kadlubek alkotott.9 Magyarországon a 11. század vonatkozásában mindenesetre helyesebbnek tűnik „krónika" helyett „történeti feljegyzésekről"1

0

beszélni, amelyeket persze egy később időpontban, a hazai kutatók „communis opinio"-jával egyezően, legkésőbb Kálmán uralkodása alatt valóban hasznosítottak a magyar krónika (krónikaszerkesztés) megszerkesztésekor. Amint köztudomású, a korai feljegyzések és krónikaszerkesztések stílus alapján való egyértelmű és mindenki számára meggyőző azonosítását nagyban megnehezíti ill. lehetetlenné teszik a krónika későbbi tudatos, mint Kristó Gyula meggyőző éi-vekkel bemutatta, legkésőbb a 13 század első negyedében bekövetkező átstilizálása11

. Sőt, ezt tovább gondolva Kristó a 11-12. századi magyar történet 1192-1210/12 körüli papírra vetését is valószínűsíti1

2

. A Szent István alatt az országban kifejtett élénk oklevélkiadás az egész periférián példa nélkül áll, sőt még inkább szembeszökő, ha összehasonlítjuk Skóciával, Írországgal1

3

és a skandináv területekkel.1

4

Témánk szempontjából látszólag távolabb vezet, de valójában szorosan ide tartozik az uralkodói „kancellária" kialakulásának kérdésköre. Köztudomású, hogy az udvar még a szinte pangó oklevelezés időszakaiban is rá volt utalva írástudó klerikusok munkájára, akik leginkább a királyi kápolna papságából (capellani curiae) állhattak össze. Itt nem csak a külföldi levelezés jöhet szóba, hanem a belföldi gyakorlati írásbeliség feladatai is, amit manapság a szakirodalom a „pragmatikus írásbeliség" elnevezéssel illet. Éppen Szent László vásár-törvényei, ill. Kálmán királynak a zsidókról szóló törvénycikkelye figyelmeztet arra, hogy az szóbeliség évtizedeiben is bizonyos 8 H. Zatschek: Ein deutsches Vorbild für die mährische Urkundenschrift. Zeitschrift für Sudetendeutsche Geschichte 2, 1938, 176-182. 9 Magistri Vincentii dicti Kadlubek-. Chronica Polonorum. Ed. M. Plezia. Krakow 1994. (MPH Series Nova, vol. 11.) 10 Vö. 81. jegyz. 11

Kristó Gy.: A történeti irodalom im. 74-97., Szovák К.: L'historiographie im. 378-380. 12

Kristó Gy.: A történeti irodalom im. 99. 13 D. Brown Skóciáról, In Charters and the Use of the Written Word im.; M. T. Flanagan: The Context and Uses of Latin Charters in Twelfth-Century Ireland, In Literacy in Medieval Celtic Societies. Ed. H. Pryce. Cambridge 1998, 113. 14 I. Larsson: Nordic digraphia and diglossia. In Spoken and Written Language: Relations between Latin and Verneculars in the Early Middle Ages. Ed. M. Garrison. (Utrecht Studies in Medieval Literacy). Turnhout 2002, N. Damsholt: Kingship in the Arengas of Danish Royal Diplomas. Medieval Scandinavia 4, 1970, 78.