Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
328 VESZPRÉMY LÁSZLÓ helyzetekben az írás, feljegyzések használata elkerülhetetlen volt1 5 . Ennek Európai párhuzamait, a teljes írástudatlanság és az írásbeliség teljes negligálásának mítoszát M. T. Clanchy cáfolta meg híres könyvében, majd Olivier Guyotjeannin finomította tovább.16 A 12. század folyamán az írásbeliség terjedésének fontos eseményei a „sigillum authenticum" fogalmának és gyakorlatának jelentkezése, a világiak által kiállított oklevelek számának növekedése (Lengyelországban először 1131-1155 között, majd az első világi pecséthasználat 1192-ből bizonyítható). Sajátos, de nem feltétlenül egyedülálló jelensége a lengyel írásbeliségnek, hogy a szóbeli adományozások során először egy rövid, emlékeztető feljegyzést (notitia) állítottak ki, amit azután a későbbiekben egy „szabályos" formájü oklevéllé szerkesztettek át. Ezt jól bizonyítja a breslaui (Wroclaw) premontrei kolostor alapító okirata, amely mai formájában két részből áll: az először készült bizonyos „notitia"-ból, majd magából az oklevélből. 17 Az elbeszélő források tekintetében Norbert Kersken hasonlította össze a térség országainak elbeszélő irodalmát, tudatosan a hasonlóságokat keresve és az azokra helyezve a hangsúlyt. Helyesen emeli ki, hogy az általa „új Európának" nevezett térségben a kereszténység felvételével teremtődtek meg a feltételei az írásbeliség kultúrájának a meghonosítására, a hagyományteremtés és történeti emlékezet formáinak a meggyökereztetésére.1 8 Nem kevésbé lényeges aspektusát jelenti a római klasszikusok, az antik történeti irodalom ismeretének, recepciójának kérdése1 9 . Az első krónikák megszületése akár a cseh Kozma (Cosmas), akár a lengyel Gallus Anonymus20 esetében elképzelhetetlen lett volna a klasszikus minták követése és felhasználása nélkül. Kozma esetében ez olyan jól sikerült, hogy az 1300-as évekig kiegészítéseivel ez maradt az elfogadott cseh történeti mű. Eltekintve a Szent István-i Intelmek e térségben párját ritkítóan bőséges klasszi-15 Kumorovitz L. Bernát: Szent László vásár-törvénye és Kálmán király pecsétes cartulája. In: Mezey László (szerk.): Athleta patriae. Szent László tanulmányok. Bp. 1980, 83-110. 16 M. T. Clanchy: From Memory to Written Record in England 1066-1307. London 1993 (második kiad.); Olivier Guyotjeannin: „Penuria scriptorum". Le mythe de l'anarchie documentaire dans la France du Nord. (X°-première moitié du XIe siècle), In: Pratiques de l'écrit documentaire au XI0 siècle. Ed. O. Guyotjeannin, L. Morelle és M. Parisse. Paris 1997, BEC kiadványai 155), 13. 17 Id. A. Adamska: From Memory im. 96. Vö. Schlesisches Urkundenbuch, vol. 1: nr. 19. 1139-1149 közötti évekből. A magyarországi notitiára Kumorovitz L. В.: Szent László vásár-törvénye im. 18 Norbert Kersken: Mittelalterliche Geschichtsentwürfe in Alt- und Neueuropa, In Subsidia Historiogarphica I. Die Geschichtschreibung in Mitteleuropa. Szerk. Jaroslaw Wenta. Torun 1999, 111-134., itt 117. 19 Lars Borje Mortensen: The Texts and Contexts of Ancient Roman History in Twelfth-Century Western Scholarship, in The Perceptions of the Past in 12th -Century Europe. Ed. Paul Magdalino. London-Rio Grande 1992, 99-116. 20 Kiadása: Gallus felhasznált kétnyelvű kiadása: Paul W Knoll és Frank Schaer (szerk.): Gesta principum Polonorum. The Deeds of the Princes of the Poles. Bp.-New York, 2003.; Összefoglalóan: N. Kersken: Geschichtsschreibung im. 491-498., 573-582. A Gallus-irodalmat legutóbb értékelően áttekintette Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó „koronázási jelente" a lengyel ősgesztában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán-kori magyar belpolitikával. Századok 137, 2003, 349-380. A klasszikus historiográfiai minták hatására Jacek Banaszkiewicz: Note sur le theme du siège triparti: Capitole, Narbonne et Glagów. Annales ESC 39, 1984 776-782, Titus Livius és Floras példáira. Hasonló összehasonlításra magunk is tettünk kísérletet a „Gesta Roderici" vonatkozásában: Veszprémy L.: Középkori forrástanulmányok. Hadtörténelmi Közlemények 104, 1991. 58-79. A nyelvi közeg miatt nem érintjük a szintén 1100 körüli Orosz őskrónikát.
