Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 315 szabadságra való utalást, illetve a pápai fenntartást, tulajdont rögzítő kitételt is.218 Ezek közül csak a bencés őskolostoréval azonos kiváltság megfogalmazása tér el annyiban, hogy nem új mondatban szerepel, hanem a zsinati kötelezettség alóli mentességet biztosító rendelkezéshez csatlakozik.21 9 Az eddig ismertetett négy pápai bulla formuláit tekintve azt kell mondanunk, hogy azok szinte azonos formában tartalmazták a pápai oltalom alá vételt (protectio) és — III. Sándortól kezdve — a pápai fenntartás, azaz a pápai tulajdon kifejezését. Ezek önmagukban még nem jelentettek exemptiot, azt csak az oklevélben másutt előforduló egyházjogi kiváltságok, jelesül az excommunicatiora és a zsinatra vonatkozó rendelkezések biztosították. Nem egészen két évvel III. Orbán bullája után Pannonhalma — III. Béla közbenjárásával — III. Kelementől újabb privilégiumot eszközölt ki (1189. március 11.), amely tartalmilag szembetűnően elüt az eddigiektől. Formuláit tekintve hasonlít a korábbiakhoz: itt is első helyen áll a pápai protectio,220 illetve az oklevél dispositiojának végén szerepel a pápai tulajdonra utaló fenntartás.22 1 Tartalmát illetőleg azonban több ponton is jelentősen eltér a korábbiaktól. Az első ilyen szembeszökő különbség, hogy elhagyta a korábbi rendelkezésekre való utalást: kimaradt а П. Paszkál pápára történő hivatkozás, helyette közvetlenül Szt. István áll. Az ő rendelkezéseit is meglehetősen általánosan említi meg a bulla, illetve hivatkozik arra, hogy ezek (II.) Géza idején is érvényben voltak. Ezek megerősítése új elemmel bővült: az oklevél itt is megemlíti a pápai fenntartás tényét, de nemcsak a birtokra nézve, hanem az apátság jogállására vonatkoztatva is, hiszen az alapító király által adott szabadságok és jogok mellett is ott áll ez a formula.222 Ezt követően találjuk meg a tizedszedésre vonatkozó kiváltságot, amely 40 éves háborítatlan birtoklásra hivatkozik, de kimaradt belőle — ellentétben a korábbi bullákkal — a Szent István-i adományra való utalás. Majd jogi szempontból az egyik legfontosabb elem, az apát és a szerzetesek felfüggesztését, tilalom alá helyezését és kiközösítését, valamint zsinatra idézésüket tiltó rendelkezések, azaz, a püspöki kormányzati hatalmát megszüntető kiváltságok szerepelnek, amelyeket 218 „Decernimus ergo, ut nulli omnino hominum fas sit prefatum monasterium temere perturbare aut eius possessiones auferre vel ablatas rertinere, minuere seu quibuslibet vexationibus fatigare, set omnia intégra et conserventur eorum pro quorum gubernatione ac sustentione concessa sunt, usibus omnimodis profutura, salva sedis apostolica auctoritate" - PRT I. 612-613. (kihagyásokkal); CDB 1/24. 219 „ad synodum vocare, sed ea libertate gaudeat, quam monasterium Cassinense gaudere dinoscitur" - PRT I. 612-613. (kihagyásokkal); CDB 1/24. 220 II. András, (1225): „Eapropter, dilecti in Domino filii, preciens eiusdem regis, cui sicut catholico principi et Christianissimo regi, secundum Deum pro suo devotionis fervore prompta volumus voluntate deferre clementer (inducti) et officii nostri debito provocati, monasterium vestrum, in quo estis divino obsequio mancipati, sub Beati Petri et nostra protectione suscipimus et presenti scriptis privilegio communimus, statuentes, ut..." - DF 206 867. (PRT I. 613.; CDB 1/25.). 221 „Decernimus ergo, ut nulli omnino hominum fas sit prefatum monasterium temere perturbare aut eius possessiones auferre vel ablatas rertinere, minuere seu quibuslibet vexationibus fatigare, set omnia intégra et conserventur eorum pro quorum gubernatione ac sustentione concessa sunt, usibus omnimodis profutura, salva sedis apostolica auctoritate" - PRT I. 613-614.; CDB 1/25. 222 „Libertates quoque et iura dignitates prededicti monasterii a Sancto Stephano rege eidem monasterio concessas et ab aliis etiam regibus indultas, usque ad tempus illustris Geysse regis servatas, ratas habemus et flrmas, easque salvis Romane ecclesie legatorum eius institutionibus perpetuis temporibus illibatas manere sanccimus" - PRT I. 613.; CDB 1/25.
