Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
316 KISS GERGELY ez a pápai bulla, amint arra utaltunk, sokkal egyértelműbben fogalmazott meg, mint a korábbiak. Sőt hozzátette, hogy ezeket a jogokat egyedül a pápa vagy annak erre felhatalmazott oldalkövete gyakorolhatja.22 3 A chrismára, szent olajra és szentelésekre vonatkozó engedményt követően új elem kapott helyet a pápai bullában: az interdictum kiváltság.22 4 Ezt követően, a rendelkező részt a már megszokott, kolostori birtokok, vagyon sérelmét tiltó passzus záija a salva sedis apostolice auctoritate kitétellel. Mindent összevetve, III. Kelemen bullája jelentősen túllépett elődei privilégiumain, hiszen azok formuláit (protectio, salva sedis apostolice auctoritate) is felhasználva lényegében új rendelkezéseket alkotott, amelyek egyértelműen kifejezték a püspök rendi és kormányzati hatalma egyes elemeinek megszüntetését. Egyrészt új kiváltságokat (tetszőleges püspökhöz való fordulás a benedictio és szentelések terén, interdictum engedmény) iktatott be, másrészt azoknál is, amelyek már korábbi pápai bullákban megjelentek, kínos pontossággal egészítette ki a pápai fenntartás gondolatával. Ez egyfelől a birtokokra vonatkozott, azaz a pápai tulajdonra, másfelől arra a szoros, elválaszthatatlan jogi kapcsolatra, amely az Apostoli Szék és az apátság között létrejött.225 Úgy véljük, hogy az oltalom biztosításával a pápa — amellyel elsőként II. Paszkál 1102. évi bullájában találkozunk — az apátságot az Apostoli Szék tulajdonának tekintette, ám ennél tovább az 1175-1187 közötti pápai bullák nem mentek. Az áttörést III. Kelemen kiváltságlevele jelentette, amely már nem pusztán a pápai tulajdon tényét hangsúlyozta, hanem ezen túllépve, világosan megerősítette az apátság és az Apostoli Szék között közvetlen jogi kapcsolatot. A korábbiakhoz képest vitathatatlan pontossággal, mondhatni, tételesen felsorolta azokat a pontokat, ahol megszűnt a püspök kormányzati, illetve rendi joghatósága, sőt, a már megszerzett és élvezett jogait is csak azzal a feltétellel ismerte el, hogy azok nem sértik az Apostoli Szék jogait. E két utóbbi esetben alkalmazott fenntartási „záradék" tehát már az apátság és a pápaság közötti viszony rendszerében mozog, világosan utal az apátság exemptus egyházjogi helyzetére. Pannonhalma tehát, legalábbis III. Kelemen bullájától számítva feltétlenül exempt, a pápaságnak alárendelt apátság volt. Ezt a helyzetet a későbbi pápai privilégiumok is megerősítették, olyan további formulákat alkalmazva, amelyek még jobban kiemelték az apátság exemptioját és pápai alárendeltségét. Jó példa erre III. Ince 1216. június 13-án kelt bullája, amely újból összefoglalta az apátság jogait, kiváltságait. Tartalmi szempontból nézve az oklevél először a birtokok megerősítését tartalmazza, külön is felsorolva — az eddigiektől eltérő sorrendben — az apátság egyházait, kápolnáit, illetve bizonyos birtokait. Ezt kö-223 „Illud autem privilegii presentis auctoritate statuimus, ut nemini liceat abbatem vel monachos eiusdem monasterii suspendere, interdicere aut excommunicare vel ad speciales synodos convocare, nisi Romano pontifici vel legato ab eius latere destinato" - PRT I. 613.; CDB 1/25. 224 „Cum autem generale interdictum fuerit terre, liceat vobis clausis ianuis, exclusis excommunicatis et interdictis, non pulsatis campanis supressa voce divina officia celebrare" - PRT I. 613.; CDB 1/25. 225 Az apátságokat és általában az egyház tagjait a pápával összekötő kapcsolatok tudatos átrendeződéséről igen szemléletesen írt G. Tellenbach: „egy szokatlanul erős késztetés működött a jogi kapcsolatok létrehozására és a morális kötelékeknek jogi kötelékekké történő átalakítására", 1. Tellenbach, G.\ Libertás i. m. 186.; magyar idézet: Gerhard, D.: A régi Európa. H. é. n. 36.