Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
298 KISS GERGELY úgymond, visszavont volna 1102-ben, majd III. Kelemen ismét visszatért volna a korábbi szabályozáshoz,141 Elfogadhatóbb volna az a magyarázat, hogy az eredeti rendelkezés megegyezett II. Paszkál pápáéval, és a tetszőleges püspök megválasztásánakjogát ténylegesen csak III. Kelemen idejétől bírta az apátság, amely azután utat talált az „alapítólevél"-be is az interpoláció során. Elég erős ugyanakkor a gyanú, hogy az eredeti I. István-féle oklevél semmilyen rendelkezést sem tartalmazott az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére vonatkozólag, csak az apátválasztást illetően, hiszen ilyet még az egyébként szoros mintának tekintett császári oklevelezési gyakorlatban sem lehet kimutatni, viszont a pápai oklevelekben — különösen azokban, amelyek oltalmat biztosítottak — rendre megtaláljuk ezt a kitételt.142 III. Ince pápa 1212. március 3-án kelt ítéletlevelében már felfigyelt a III. Kelemen és az I. István-féle elődei rendelkezése között feszülő ellentmondásra. Végül úgy döntött, hogy a korábbi szabályozást hagyja jóvá, azaz a pannonhalmi apát megáldását és szerzetesek a felszentelést a megyéspüspöktől kellett kérni.143 141 VÖ. Szentpétery /.: Szent István oklevelei i. m. 163-164. A szerző éppen ezt használta fel az interpolált másolat keletkezési idejének meghatározásához, amelyet 1209 és 1212 közé helyezett, 1. uo. 184. 142 így például JL 4984. (St. Omer, 1076), JL 5158. (St. Cyprien de Poitiers, 1080). Kiemelhetjük III. Jenő pápa 1150. december 17-én a Szt. Geneviève apátságnak kelt privilégiumát, amelynek ide vonatkozó rendelkezése szinte szó szerint egyezik a III. Kelemen-féle bulla szövegével: „Chrisma, oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes clericorum qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a quocumque malueritis, suscipietis episcopo, si quidem catholicus fuerit et gratiam atque communionem apostolice sedis habuerit" - JL 9426. További példák: JL 7671. (Corbie, 1135), JL 8254. (Corbie, 1142), JL 11903. (Corbie, 1171)., vö. Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 75-76., 167-175. Corbie esete kitűnő példa arra, hogyan bővülhet ez a jog a tetszőleges felszentelő püspök jogának elnyeréséig. L. még a 124. sz. jegyzetet is! 143 1212: Innocentius, etc.... Nos autem intellectis per venerabilem fratrem nostrum Hugonem Hostiensem episcopum, quem partibus concessimus auditorem, que proposita fuerant coram eo, obiectiones propositas ab episcopo contra privilégia predictorum Paschalis pape ас sancti regis Stephani, quibus abbas suffiecienter respondit, invalidas esse decrevimus, ut eis non obstantibus privilégia ipsa valida reputentur, si autenticum predicti regis tale repertum fuerit, quale nobis rescriptum ipsius sub bulla karissimi filii nostri [Andree] Hungarorum regis illustris extitit presentatum. Quantum tamen ad fundendam intentionem abbatis preficiat, oportuno tempore decernimus; interim autem nichil circa statum monasterii super percepcione decimarum, quas idem monasterium possidet immutetur. Crisma vero, oleum sanctum, consecrationes altarium, seu basilicarum, ordinationes clericorum qui ad sacros ordines fuerint promovendi, clerici ecclesiarum, vel capellarum ipsius monasterii, que sunt in Vesprimiensi diocesi constitute, a Vesprimiensi episcopo postulabunt, si quidem catholicus fuerit et graciam atque communionem apostolice sedis habuerit, et ea gratis et sine pravitate aliqua voluerit exhibere, alioquin ab alio, quem maluerint, catholico presule suscipiendi ea liberam habeant facultatem, sicut in privilegüs predicti Paschalis et bone memorie Alexandri pape predecessorum nostrorum prespeximus contineri; non obstante privilegio felicis memorie Clementis pape, qui mentionem non fecit de predictis predecessorum suorum privilegiis, sed de privilegio sancti Stephani regis, cui quantum ad hoc capitulum, per sepefatos Romanos pontifices extitit derogatum, presertim cum ipse Clemens privilégium illud concesserit salvis institutionibus non solum Romane ecclesie sed ipsius etiam legatorum; nec obstante prescriptione, quam idem abbas in suum subsidium opponebat, quia si consumata erat prescriptio, quando abbas sancti Martini ab Alexandra papa privilégium impetravit, iuri prescriptionis renunciasse videtur, presertim coram nobis privilegio illo sit usus, quod sue intentioni, quantum ad hunc articulum, contradicit; si vero nondum consumaverat prescriptionem, sed erat prescribendo post impetratum huiusmodi privilégium, bonam fidem non habuit, et ideo secundum canones non prescripsit - MREV I. 23-26. (Vatikáni Levéltár, Reg. Vat. vol. VIII. fol. 84.), vö. PRT I. 138.
