Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 299 Ez az átmeneti helyzet azonban nem tartott sokáig, mert ugyanezen pápa 1216. június 23-i bullájában már úgy rendelkezett, hogy az apát megáldását és a szerzetesek felszentelését tetszőleges főpaptól lehet kérni.14 4 Ugyanígy intézkedett III. Honorius 1225. május 26-án145 és IX. Gergely pápa is 1232. június 23-án.146 Az apátválasztás kérdésében egyértelműen leszögezhető, hogy ennek joga a konvent kezében volt. Ilyen rendelkezés természetszerűleg szerepelhetett I. István hiteles eredeti oklevelében is, amint arra a német párhuzamok rávilágítanak.147 A későbbi pápai oklevelek is egyértelműen megerősítik ezt. Sőt, vannak adataink konkrét esetekre, igaz, csak csekély számban. így például Rafaelről tudjuk, hogy választott apát volt, éppen akkor került az apáti székbe, amikor Martirius esztergomi érsek (1151).14 8 Favus egykori pécsváradi apátot a pannonhalmi konvent választotta apáttá. IV Ince pápa ugyanis 1252. december 19-én Perugia-ban kelt levelében értesítette a szerzetesek közösségét, hogy bár korábban helytelenítette a konvent választását, azt most jelen levelével helybenhagyja.149 1308. december 11-én Budán kelt oklevelében Gentilis presbiter-kardinális, pápai legátus megerősítette János korábbi szentmártonhegyi szerzetes, procurator apáttá választását. Az előző, választott apát, Jakab150 halála után a dékán és a konvent az akkori szerzetest és procuratort, Jánost választotta apáttá, aki személyesen kérte megerősítését a legátustól. Ez vizsgálatot rendelt el, amelynek eredményeképpen kinyilvánította, hogy János egyik szemének hibája nem akadályozza teendőiben, így elismerte apáttá választását, és meghagyta a pécsi püspöknek a benedictio elvégzését.151 Különösen fontos adat ez, hiszen nemcsak az apátválasztás gyakorlatáról értesülünk, hanem arról is, hogy az apát megáldását nem a megyéspüspök, hanem egy erre külön kijelölt főpap végezte el. Néhány évvel később, 1320. február 14-én 144 Potthast n. 5123. (1216. június 13.!) Eredetiben nem ismert csak másolatban: Liber Ruber, п. 51., 123-127. (DF 208 291.); átirata: II. András, (1225): Crisma vero, oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes monachorum, qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a quocumque malueritis, recipiatis episcopo, si quidem catholicus fuerit et gratiam sedis apostolice atque communionem habuerit - DF 208 867. (PRT I. 641.), vö. PRT I. 138. 146 DF 208 291. (PRT I. 670., hiányos), vö. PRT I. 138. 146 DF 208 291.; átírta: II. András, 1234: DF 206 946. (PRT I. 711., hiányos), vö. PRT I. 138. 147 L. a 124. sz. jegyz-et! 148 1151: anno quo Martyrius archiepiscopus electus est abbati Sancti Martini Raphaeli, qui eodem anno in abbatum electus atque benedictus - DF 206 817. (PRT I. 600.), vö. PRT I. 117-118. 149 1252: Innocentius episcopus, etc. Dilectis filiis conventui monasterii Sancti Martini de Pannónia ad Romanam ecclesiam nullo medio pertinentis, ordinis sancti Benedicti Iauriensis diocesis salutem et apostolicam benedictionem. Electione, que per vos de dilecto filio Favo, quondam abbate monasterii Waradiensis ordinisi sancti Benedicti, Quinqueecclesiensis diocesis, in vestro monasterio, tunc abbatis destitute regimine, celebrata fuerat, ipsius electionis duntaxat vitio per sedis apostolice iudicium irritata, nos postmodum attendentes, quod vos vestra direxeratis desideria in eundem tamquam in virum, per cuius credebatis industriam vos et idem monasterium salubriter gubernari, considérantes etiam laudabile testimonius, quod de ipso super meritis vite et conversatione honesta a fide dignis accepimus, ipsum prefato monasterio vestro prefecimus in abbatem - PRT II. 289. (Vatikáni Levéltár, Reg. Vat. Anni X. ер. 298.; Potthast п. 14812.), vö. PRT II. 70., XII/B. 17. 150 Vö. DF 207 121. (PRT II. 353.), 1. a következő jegyz-et is! 151 1308: per obitum bone memorie fratris Jacobi, electi in abbatem decanus et conventus eiusdem monasterii Johannem, tunc monachum et procuratorem eiusdem monasterii in suum et ipsius monasterii abbatem concorditer elegerunt, ipseque nobis huiusmodi electionis decretum infra tempus a iure statutum personaliter presentare curavit petentes humiliter, ut electionem ipsam confirmare canonice dignaremur - DF 207 122. (PRT II. 354-355.), vö. PRT II. 50., 70-71.
