Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 297 erősítette az apátság számára a veszprémi, győri és esztergomi egyházmegyében lévő egyházait, követve III. Sándor 1181. január 12-i privilégiumát. A pápa láthatólag nem változtatott elődei rendelkezésén, nincs okunk tehát feltenni, hogy az említett kérdésben módosulás következett volna be.134 Az első változás III. Kelemen idején jelentkezett. A pápa 1189. március 11-én Lateránból keltezett bullájában több kiváltságot is biztosított a pannonhalmi apátság számára.135 Fontos megjegyeznünk, hogy nemcsak ezek tartalma tért el a korábbi privilégiumokban szereplőkétől, hanem itt már elmaradt az elődökre való hivatkozás, leszámítva I. Istvánt.13 6 Az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére vonatkozólag a pápa úgy rendelkezett, hogy az tetszőleges püspöktől kérhető, amennyiben a választott személy katolikus, és bírja az Apostoli Szék kegyét.13 7 A bulla nem érintette az apátválasztás kérdését, amit vélhetőleg az magyaráz, hogy ez megvolt már István rendelkezésében is, így nem kellett külön hangsúlyozni. Az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére utaló rendelkezés tehát csak III. Kelemen idején változott meg, és jelent meg abban a formájában, ahogy azt a pannonhalmi ,,alapítólevél"-ben ma is olvashatjuk. Ez utóbbi pápai oklevélben csak 1215-ben bukkant fel először teljes terjedelmében, hiszen első alkalommal 1212-ben III. Ince pápa előtt fordult meg I. István oklevele, igaz csak II. András átiratában.138 Az első teljes átírás II. Andrástól származik, 1213-ból.139 Ezt követte III. Ince 1215. július 28-án kelt bullája, amely az első pápai oklevél, amely I. István oklevelét átírta.140 Mindezt figyelembe véve arra kell gondoljunk, hogy az „alapítólevél" ma ismert szövegének ide vonatkozó része a tetszőleges püspök megválasztásáról utólag került bele a diplomába, és így őrizte meg II. András 1213., és III. Ince 1215. évi átirata. Nem valószínű ugyanis, hogy ez volt az eredeti rendelkezés, amelyet II. Paszkál a rá vonatkozó megerősítés ellenére 134 1187: Crisma vero et oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes monachorum et clericorum vestrorum qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a diocesano suscipietis episcopo si quidem catholicus fuerit et gratia atque communionem apostolice sedis habuerit et ea gratis et absqua praviate aliqua vobis voluerit exhibere, alioquin liceat vobis quemcumque malueritis adiré antistitem, qui nimirum nostra fultus auctoritate, quod postulatur, indulgeat - DF 206 828. (PRT I. 612-613.), vö. PRT I. 120., 138. 135 Csak másolatokban ismert: 1) II. András, (1225): DF 206 867.; 2) Liber Ruber, п. 44., 88-90. (DF 208 291.); győri káptalan, 1322: DF 206 829. (PRT I. 613-614.). 136 1189: Libertates quoque et iura, dignitates predicti monasterii a sancto Stephano rege eidem monasterio concessas ratas habemus et firmas - PRT I. 613., vö. PRT I. 120., 138. 137 1189: Crisma vero, oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes monachorum, qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a quo vultis, recipiatis episcopo, si quidem catholicus fuerit et gratiam sedis apostolice atque communionem habuerit - PRT I. 613., vö.: PRT I. 120., 138. 138 III. Ince oklevele 1212. március 3-án kelt Lateránban. Másolata az Archivio Segreto Vaticano, Registri Vaticani vol. 8. fol. 84v-85v alatt található meg [DF 291 403.], kiadása: Monumenta romana episcopatus Vespremiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára I—II. Közrebocsájtja a Római Magyar Történeti Intézet. Budapestini 1896-1898. (a továbbiakban: MREV) I. 23-26., vö. Érszegi G.: Szent István pannonhalmi oklevele i. m. 63. 139 Két példány ismert, az egyik pecsétes (DF 206 845.), a másik pecsételetlen (DF 206 844.) volt. 140 Potthast n. 4986. Eredetiben nem ismert csak átiratokban és másolatokban 1) 1216 körül: DF 206 852.; 2) II. András, (1225): DF 208 867.; 3) Liber Ruber, п. 54., 138-141. (DF 208 291.).
